Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]
89 Az eddigi anyag alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy sem a bajyir, sem a bakyird nem tartozott a magyar szókészlet anyagába. Ez a körülmény egyben magyarázza is a majar és bajyir, bakyird egyidejű használatát; a magyar nép saját és idegenektől használt neve jól megfér ma is egy idegenektől rólunk írt műben. király 18. A magyar népnek ez a rövid életű mongol kori neve aránylag egyszerűen magyarázható: ismerjük az eredetét, s tudjuk, hogy csak idegenek használták. ,,A mongolok titkos története" a 262. szakaszban őrizte meg, mégpedig romlott raral alakban. A torzítás az eredeti ujgur-mongol írásos alak alapján világosan érthető: a szókezdő /f-f-aleph kapcsolat annyira eltorzult, hogy r-|-aleph-nek lehetett olvasni. Minthogy az aleph a mongol szó belsejében a-t is jelenthet, e-t is, a XVI. századi kínai átíró vaktában az a mellett döntött. Ugyané fejezet az „Altan tobói"-ban átvett szövegében a kifogástalan kerel alakot tartalmazza. De maga „A mongolok titkos története" is megőrizte az eredeti kerel olvasatot; ezt az alakot tartalmazza ugyanis a 262. szakasz alapján utólag megszerkesztett és interpolált 272. szakasz. G ü y ü k Ince pápához küldött levelében kétszer is előfordul ez a szó, mind a kétszer közszóként, először a 6. sorban kerel alakban, másodszor a 27.-ben kerellän szabálytalan többes alakként kerelân helyett (de ugyanilyen szabálytalan többes ebben a levélben a rasüllán is rasülän helyett). Juwaini ésaző nyomán W a ş ş â f következetesen a kelär alakot használja, R a á i d u-'d-D i n pedig hol kerel-1, hol kelär1 (ez utóbbi nála is Juwaini hatásáról árulkodik). A többi mohamedán feljegyzésben mutatkozó adat ezek valamelyikét követi. Szólni kell a „Jüan-§í"-ben olvasható k'ie-lien átírásról, amely félreértéstől mentesen biztosítja, hogy keler-t kell olvasnunk. A npongol kori kínai átírásokban a kínai lien szótag elején ugyanis olvashatunk l-t is, r-t is, de a végén az n saját értékén kívül csak idegen nyelvi / átírására szolgálhat, r-ére soha. 19. A kerel, kelär forrásainkban 'királv'-t, közelebbről 'magyar király' t, 'a magyarok királv'-át, végül pedig 'magvar'-t jelent. legtöbb adatunk már előfordult vagy a magyar, vagya baskír név tárgyalása során, összefoglalóan ezeket most a következőképpen tekinthetjük M G ü j ü k perzsa levelében, a 6. sorban, a viláyathá'i kerel 'a király területei' kifejezésben fordul elő; bár a kifejezés teljesen világos, összefüggése az előzményekkel korántsem az, minthogy az 5. sor két utolsó szavát nem lehet kifogástalanul elolvasni és értelmezni. A 27. sorban a bar sar-i kerellän 'a királyok élén' összefüggése is jól érthető; arról van szó. hogy a pápa a [keresztény] királyok élén jelenjék meg előtte hódolásra. A magyarországi csata J u w a ı n it ól átvett elbeszélésében Raäidu 'd-D in a kelär 'magyar' népnevet balarrai helyettesíti, de az elbeszélés szövegében egy ízben megtartja a kerel elnevezést '(magyar) király' értelemben (BLOCHET 44; VERCHOVSKIJ 37). Ugyanitt pár sorral lejjebb azt olvassuk, hogy „az itteniek királyát keler-nek hívják (va pädkähän-i änjä-rä keler me-hwänand)". A magyarországi csatáról, illetőleg IV. Béla megfutamításáról szóló részben azt írja, hogv a királyukat (kelar) megfutamították, majd lejjebb, hogy a királyt (kerel) a tengerpartig űzték (BLOCHET 55; VERCHOVSKIJ 43).
