Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Magyar kutatóút Mongolországba [MNy XXIV/1928/, 265-270.]
2 Vegyük először a kéziratokat. A felmerülő kérdések részletesebb tárgyalása eléggé megvilágíthatja módszertani felfogásunkat, s így egész röviden fogunk csak megemlékezni a néprajzi tárgyak, archaeologiai emlékek gyűjtéséhez fűződő problémákról. Kéziratok és xylographiák dús lelőhelyei a lámakolostorok kisebb nagyobb könyvgyűjteményei és könyvtárai. Előreláthatólag mongol és tibeti nyelvűek. Alakjuk hosszú téglalap, az össze nem fűzött papírlapok mindkét oldala beírt. Egy-egy kézirat egy darab szövetbe vagy selyembe van csavarva. A régi tibeti kéziratokai tekercsbe göngyölték. A tekercs alak kb. a X. század óta eltűnt. Tekercsformájú mongol kéz iratokat, az Argun-féle leveleket leszámítva, nem ismerünk. A mongol kéziratok íródhattak ujgur, mongol, 'phags-pa, kínai, sőt esetleg tibeti írással is. Ujgur írással csak néhány mongol feliratunk van s egy-két okmányunk. Az ú. n. mongol írás, mely az előbbinek módosult formája, a XIV. századtól kezdve használatos. A ma ismert mongol kéziratok és könyvek csaknem kizárólag ezzel az írással készültek. Legtöbbjük azonban a XVII—XIX. századból való. XIV. és XV. századiak ritkaság számba mennek. Jellemző, hogy a gazdag leningrádi Ázsiai Múzeum is csak kb. három ilyen kéziratot őriz. Minden effajta emlék értékes, tekintet nélkül a tartalomra, elsősorban persze mint nyelvemlék. A 'phags-pa írás jóformán csak ötven évig volt használatban, nagyjában ebből az időből valók a phags-pa írásos mongol és kínai feliratok, p'ai-tsek. El nem tűnt egészen azután sem, hogy helyébe a mai, Chos-kyi 'Od-zer nevéhez fűződő mongol írást tették meg hivatalos írásnak a mongol császárok. Valószínűleg az ötven éves virágzás utáni időkből való a Mannerheim-fragmentum, mely valamelyik buddhista sutra fordítását tartalmazó könyvnek egy közbülső lapja. Néhány kiadatlan 'phags-pa van Pelliot bir tokában, néhányat Lo T&en-yü közölt egyik munkájában. Hozzávethetjük azt a pár feliratot, melyet különböző használati tárgyak őriztek meg. s mint különösen érdekes adalékot itt sem hallgathatjuk el, hogy az utolsó Yüan-dinasztiabeli uralkodó, Toyan Tämür, pénzeinek egy része az egyik oldalon szintén phags-pa feliratot hord. Kínai írásos mongol szövegeink a XIV—XV. századból valók, különösen nagy a nyelvtörténeti becsük. Kínai és tibeti írásos mongol szövegek eddig nem kerültek elő Mongolországban. Tibeti szövegeket Felső- és Középázsiából eddig csak tibeti írással ismerünk. Tartalomra való különö6 tekintet nélkül becses minden VIII—X. századi tibeti kézirat. Felismerésüket különben bizonyos grafikai sajátságok is megkönnyítik. A londoni és párizsi S t e i n Aurél-, illetőleg P eí 1 i o t-féle gyűjtemények őriznek belőlük igen szép specimeneket. Néhány darab akad Berlinben is a turfáni expedíciók kéziratai közt.
