Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Magyar kutatóút Mongolországba [MNy XXIV/1928/, 265-270.]
3 Tibeti írással nemcsak tibeti szövegek íródtak. IX—X. századi türk fragmentumok kerültek elő a berlini és párizsi gyűjteményekből. F. W. K. MÜLLER már fel is dolgozta a berlinieket, de még nem adta ki. A londoni Stein Aurélgyüjteménvből tibeti írásos ismeretlen nyelvű szövegeket adott ki THOMAS , a berliniből FRANCKK. Ezek a szövegek, töredékek — mint kiderült — nem is egy, de három ismeretlen nyelvet képviselnek, s bizonyos feltevések szerint köztük volna a bruza és az 'a-za (tu-yü-hun) nyelv is. Mármost, ami a tartalmukat illeti, a mongol nyelvűek közt érdeklődésünkre tarthat számot minden lexicographiai munka. Sajnos, a mongolok nagyon keveset foglalkoztak saját nyelvükkel, s egyetlen nyelvtan, jobban mondva filológiai-fajt a munka a XIV. századi jirükün-ü tolta, amelynek csak egy XVII—XVI11. századi átdolgozását ismerjük. A mai Mongolország területén csak tibeti-mongol kétnyelvű szótárakra számíthatunk (egyebütt ismerünk kínai, koreai, arab, georgiai stb. nyelvű mongol glosszáriumokat). Eddig mindössze mintegy négyről tudunk; hozzájuk sorolhatjuk azonban azt a sereg buddhista szójegyzéket, amelyből eddig csak néhányat ismerünk valóságban, legtöbbjét csak cím szerint. Minden mongol nyelvű történeti munkára kiterjed kutatásunk. Nagy számmal van képviselve Csingisz khán és közvetlen utódainak epikus történetírása. Tudjuk, hogy eddig a legrégibb mongol nyelvű történeti munka a Moh; ol-un niyuia tobtiyan 'A mongolok titkos története', melyet 1240 táján fejeztek be. Ránk csak a XV. század legelejéről maradt, még pedig kínai átírásban, egyébként mongol nyelven. Két évvel ezelőtt megtalálták mongol írásos redakcióját is (vagy egy hozzá nagyon közelállóét) Mongol országban. E területen tehát nagy lehetőségekre számíthatunk. Sauaii Sätän munkája végén egy jegyzékben közli azoknak a történeti munkáknak a címeit, melyeket forrásul használt. Ezek egy-kettő kivételével ismeretlenek. A későbbi idők történeti irodalma különösen nagy. Érdekes munkák kerülhetnek elő a tibetiből fordított történeti irodalomban is. A mongol nyelvű földrajzi irodalom, buddhista zarándokok útleírásai, samanizmusra vonatkozó művek felkutatása elsőrangú fontosságú. A mongol irodalomnak igen nagy hányadát buddhista munkák, illetőleg fordítások szolgáltatják. A buddhista kánonikus művek gyűjteményét, a Kanjurt K'ang-hi idejében teljes egészében lefordították mongolra, sőt már előbb is történtek próbálkozások. Európában két példányról tudok: az egyik Párizsban a Bibliot.héque Nationale büszkesége, egy 115 kötetes nyomtatott kínai kiadás, amely száztizenöt kötetével is csonka. A másik a leningrádi egyetemi könyvtár kéziratos példánya, mely a párizsinál jóval arcba ıkusabb, de kisebb terjedelmű.
