Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]

11. Forrásaink jó része a hank ír néven is u Duna Tisza menti magyarokat érti. ígv használja a bäXyird nevet mindenekelőtt J u w a i n i. Meg kell jegyeznünk, hogv ez a történetíró egyáltalában nem ismeri a magyar ( = inájar) elnevezést, helyette mindig a bâ&yird (és a kelör) jelentkezik. A magyarországi csatát különben így mondja el .1 u wain i: ..Amikor a rüs, a qifcáq és az alán [nép| megsemmisült, Batu elhatározta, hogy hozzákezd a kelär és a bäiyird [nép] megsemmisítéséhez: ezek keresztény vallású, nagyszámú népek, es azt mondják róluk, hogy szomszédosak a frankokkal ffarang]. Ezzel az elhatározással rendbe szedte seregeit és az új évben megindult. És azt a népet büszkévé tette csapatai sokasága, hatalmának nagysága és fegyvereinek ereje. Amikor meghallották Batu közeledésének hírét, ők is kivonultak, hogv szembeszálljanak vele 400 000 lovasukkal, akik mindnyájan híresek voltak a csatában és szégyennek tartották a futást. Batu saját testvérét, Sibaqäii1 | = Sejhán] előreküldte 10 000 emberrel, hogy kikémlelje számukat, és híradással legyen erejük és hatalmuk mértékéről. Síbaqán e szerint a parancs szerint kivonult és egy hét múlva visszajött és jelentette, hogy kétszer annyian vannak. mint a mongol sereg, és mind harcra, háborúra termett férfi. Mikor a seregek egymás közelébe értek. Batu felment egv domb tetejére, egy éjt s napot senkihez nem szólt, keserves sirató imákat mondott és a mohamedánoknak meghagyta, hogy gyűljenek össze és ők is imákat mondjanak. Másnap felkészültek a csatára. Egy nagv folyó volt közöttük, éjnek idején egv sereget átküldték, azután Batunak magának a serege is átkelt a folyón. Sibaqän, Batu fivére személyesen is harcba elegyedett és egymásután támadott, de az ellenség serege erős volt. és nem moccant helyéről. S ekkor a fő sereg hátulról megérkezett, Sibaqän is minden erejével egyszerre támadásba lendült. Rázúdultak sátraikra és kardjaikkal a sátor-köteleket összeszabdalták. Amikor pedig sátraikat összezúzták, a kelárok seregei félelembe estek és futásnak eredtek. És az ő seregükből senki meg nem menekült és földjeiket leigázták, legnagyobb cselekedeteiknek, legdicsőbb harcaiknak ez volt az egyike." (Vö.: MIRZA MUHAMMAD QAZWÍNÍ 225—6; BOYLE I, 270 — 1.) Juwaini szövegét kisebb torzítással átvette R a § i d u-'d-D 1 n. A fő torzítás az, hogy az eredeti kelär bâSyird szinonima-pár helvét a bulár bäiyird vette át - nem tárgyi meggondolásból (mint eddig többen is gondolták), hanem egyszerű írástorzulás következményeként. R a S i d u-'d-D i n szövege, mely több okból is figyelmet érdemel, fordításban a következőképpen hangzik: ,,A bulár / = kelär ] egy népes nemzet volt és keresztény vallású; földjük határa a frankokkal (farang) szomszédos. Meghallván a híreszteléseket Batunak és az emireknek a mozgolódásáról, 40 tümenből álló nagyhírű sereggel hadba indultak. Sîbân 10 ezer főnyi lovassal képezte az előhadat. hírt küldött [Batunak], hogv az övéké [a haláraiké = kelároké] kétszeresea mongol seregnek, és valamennyien vitéz katonák [bnhädur]. Mikor mindkét sereg felállott egymással szembe, Batu Cinggiz-hân szokása szerint felment egy domb tetejére, s egész éjen s napon át alázatosan könyörgött istenhez, s keserves sirató imákat mondott és meghagyta a mohamedánoknak, hogy gyülekezetben imádkozzanak. Egy nagv folyó volt közöttük, és Batu meg Bürüldäi éjjel átkeltek a folyón és csatába kezdtek. Sibän, Bätü fivére személyesen beleavatkozott a csatába és minden erejével egyszerre támadásba lendült. Rázúdultak a kelärok sátraira és kardjaikkal [a sátortartó| köteleket összeszabdalták; erre seregeik félelembe estek és elmenekültek. És a inon-