Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]

83 golok mint a félelem nélküli oroszlán, melv zsákmányára csap, utánuk vetették magukat, rájuk zúdultak s megölték őket, úgyhogy megsemmisítették ennek a seregnek a legnagyobb részét. Földjüket leigázták, és ez a győzelem egyike volt a nagy cselekedeteknek." (BLOCHET 43—4; VERCHOVSKIJ 37.j

1 12. Természetesen ez a név is több ízben szerepel R a á î d u-'d-D i nnál címben vagy a meghódított népek és országok sorában, anélkül, hogy pontos értesítéseket tartalmazna, vagy éppen arról tájékoztatna, vajon a báiyird név mögött ez esetben is a Duna -Tisza menti magyarokat kell-e érteni, esetleg a mai Baskíria vidékén kell megpróbálni keresni azt a népet, amely ezt a nevet viselte. Juwaini példájához igazodva a Duna—Tisza menti magyarokra vonatkoztatnánk R a S i d u-'d-D i n mindama helyeit, ahol kelár és báiyird párosan, ugyanebben a sorrendben jelentkezik. Ilyenek a következők. A török népek és országok felsorolásában olvassuk: qibiáq, rüs, őérkés, kelár, báiyird, Talás, Sairám, Ibir-Slbir, polá [ = bulár] (BEREZIN I, 2; CHETAGUROV 73). A tatár törzsekről szóló fejezetben a tatár nevet megbecsülő északi népek közt olvassuk: qirqiz, kelár, báiyird, dait-i qipőáq (BEREZIN I, 64; CHETAGUROV 103). Az Ögödei alatt meghódított népek sorából sem hiányzik: kelár, báiyird, póló [ = bular], dait-i qipiáq, orus, őerkes, ás (BEREZIN II, 122; SMIRNOVA 67). Egy nagy fejezet címében, amely BEREZIN szövegkiadásából ugyan hiányzik, de amely megvan abban a kéziratban, amelynek alapján SMIRNOVA a fordítását készítette, szintén megtaláljuk: kelár, báiyird, qipSáq, rüs, cer kes, ás (SMIRNOVA 76). Ebből a szempontból figyelmet érdemelnek azok a helyek, ahol a kelár helyét a bolar (pölö) foglalja el: dait-i qipőáq, bulyár, orüs, magas, alán. máíár. bulár, báiyird (BLOCHET 43; VERCHOVSKIJ 37; címben); bulár, báiyird, őrűs, őerkes, dait-i qipiáq (BLOCHET 132; VERCHOVSKIJ 79). A magyarországi bulár és báiyird névpárról már korábban szóltunk (BLOCHET 55; VERCHOVSKIJ 45). PELLIOT (Notes 139) úgy véli, hogy a bolar és báiyird névpár eredetileg a volgai bolgárokat és a tulajdonképpeni (török) baskírokat jelentette, mielőtt 1 A tárgyalt perzsa mondat egy részlete tárgy i lag nem teljesen világos. A nehézséget a sará-parda szó értelmezése okozza, aminek kétértelmű a jelentése: 'a curtain, especialy at the door of a royal palace or pavilion; a wall of canvas surrounding a cluster of tents; a royal court' (

STEINOABS 667). PELLIOT szerint (123) „Säräpärdä désigne tantót une enceinte de toile tendue autour de la tente royale, tantöt la tente royale elle-méme; on a l'impression que les deux sens'ehevauchent dans le texte de Juwaini". A fordításokban ez az ingadozás mindenesetre megfigyelhető. így BOYLE A sará-parda'i éfön-t „their royal pavilion"-nak fordltja, lejjebb pedig a saräparda-hä többest egyszerűen „their pavillions"-nek értelmezi. PELLIOT a fenti megjegyzés előrebocsátásával megtartja fordításában a perzsa szót, így voltaképpen megkerüli a nehézséget. VERCHOVSKIJ ezzel szemben mindkét esetben következetesen a „király sátrá"-ról, illetőleg a „királyi sátor"-ról beszél. A kétértelműséget R a 6 1 d u-'d-D i n szövegében növelte az is, hogy a saräparda'i fián helyére saräparda'i keret került, és a szakasz végén ott olvásható a magyarázat, hogy a keret nem más, mint e nép királyának a elme. Az fráshibával kezdődő változatból tehát végső soron értelmi változat keletkezett. A bcíiyird és kelár névpárból ily módon a báiyird és bular változat szeniesftődött. Ez persze újabb nehézségek forrása lett: a bular népről bajos volt elhinni, még ir.kább elhitetni, hogy keresztény, éppen ezért egyesek azt a nézetet kezdték védeni, hogy a bular nem a bolgárok neve, de a lengyeleké. BLOCHET még tovább ment: a bular helyett a pölö olvasatot fogadta el. Valójában e rossz nyomon BLOCHET elődei, D'OHSSON és BEREZIN példáját követte. PELLIOT (Notes 125 — 6) igen helyesen rámutatott arra, hogy a lengyelek nevének beiktatására itt sem mód, sem lehetőség nincs, mert az egyedül helyes alapszöveg J u w a i n i-é, ahol böiyir és kelár áll a magyarok neveiként, s az elbeszélt esemény mimlen kétséget kizáró módon a magyarországi csata leírása.