Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]
76 tatárjárás során e két nyelv közül is a török, közelebbről a kun volt az, amelyik a nyelvi érintkezés eszközéül szolgált, akkor aligha tévedünk, ha feltesszük, hogy a magyar > majar átvétel szintén kun közvetítéssel ment végbe. Igaz ugyan, hogy a szóbelseji / a kun (általában a kipcsak) nyelvjárásokban szokatlan, ám idegen szavakban jól igazolható. 1 A majar szó — ha idegen köntösben is — a magyar szókészlet nevezetes eleme, minthogy azt a megnevezést jelenti, amelyet a magyar nép önmaga megjelölésére használt, legalább a IX. század óta; nemzetség- és törzsnévként ennél az időnél sokkal-sokkal régibb, hiszen ősi örökségként magával hozta az ugor egységből való kiváláskor. Különös figyelmet érdemelnek a perzsa források arab írásos adatai: a majar és a tnájdr, mivel ezek élesen elkülönülnek e neveknek a mohamedán források által szolgáltatott korábbi alakjaitól. A IX —X. századi arab és perzsa források, valamint azok későbbi leszármazói a magyar nép nevét ugyanis — magánhangzók nélkül — mjyrlja alakban hagyományozták ránk. A név helves olvasata körül hosszú vita folyt, melynek során NÉMETH GYULA (HonfKial. 246) Ibn Rusta egyik kéziratában az első szótagban jelölt u alapján mujyrtja >*mojyertja olvasat mellett döntött (ugyanakkor figyelmen kívül hagyta, hogy nemcsak ebben, de a legtöbb kéziratban a y helyett / olvasható). CZEGLÉDY KÁROLY azonban rámutatott, hogy a kézirat e jelölésmódjának nem tulajdoníthatunk nagyobb jelentőséget, mert mögötte egy másolói „népetimológia" rejtőzik (muhaffarxya), s helyette ő nem is majyartja, de majyirlja olvasatot javasol. 1 Ibn Rusta M-S olvasatának elhárításában CZEGLÉDY érvelése annyira világos és meggyőző, hogy lehetetlen vele egvet nem érteni. A majyirlja olvasat is feltétlenül lehetséges, bár második szótagbeli i magánhangzója elsősorban egy *bajyir\ja olvasathoz igazodik (nem is helytelenül), a magyer zárt é'-jéhez csak másodsorban, minthogy e magánhangzó zártsága legalábbis vitás. Ha viszont magyer1 teszünk fel, azaz nyílt ä (e)-t a második szótagban, akkor a majyartja olvasat sem lehetetlen. mert a nyílt ő-t az arab írás semmiesetre sem értelmezné i-nek. sokkal inkább a-nak. A név olvasásában még egy lényeges ponton eltérnék NÉMETH GYULÁtól. ősmagyar fokon a *manái- > mogy- megfelelést nem látom megnyugtatónak, s az első szótagban eredeti o helyett inkább a-ból indulnék ki; a megyer változat nemcsak mogyer-ból, de magyer-ból is jól megmagyarázható, sőt közvetlenül ugor előzményből is. 3 Az igazi nehézség nem is itt van, hanem ebben: hogyan magyarázzuk a korai arab-perzsa források adatában a y-t ? NÉMETH GYULA véleménye szerint névkeveredéssel, azaz a baSyir és a mogyeri összekeveredéséből keletkezett a mojyeri* Megvallom, nem tudom zavartalanul követni ezt a gondolatmenetet. Kiknek a nyelvében következett be ez a névkeveredés? Az arab és perzsa jjzerzőkében ? De hiszen ők nem ismerték, legalábbis nem használták a mogyeri 1 ANNEM ARIK VON GABAIN , Die Sprache dew Codex Cumanicııs. Philolngiae Tureieae Fundaments, I (Aquis Mattiacis, 1959.), 54. ÄCZEGLÉDY KÁROLY, A magyar népnév legrégibb előfordulásai a forrásokban. I'ais-Kml. '274 — 5. 3 LÖTZ JÁNOS, A magyar szó etimológiájának kérdéséhez: NyK. LXV, 385 — 9. 4 NÉMETH GYULA, A honfoglaló magyarság kialakulása 314: „Kredetileg a ponI tisi magyarság neve mogyeri, a baskíriai magyarság neve baiyyr a haskiriai magyarság azonban mogyeri néven is nevezte magát, mint ez a fent tárgyalt s a baskírjai magyarok
