Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]

77 nevet. A szomszédokéban? A magyarokéban? A további kutatások dolga utat keresni a megoldáshoz. Ezen az úton talán nem lényegtelen egy újabb, kétségtelen hitelű párhuzamot jeleznünk: a majyirija mellett van bajyir adatunk. 6. A mongol kori források majar adatát a Duna Tisza menti magyar népre és földre szokás vonatkoztatni. Valóban, az adatok egv része világosan ilven értelemben magyarázható. A Piano Carpin i-féle perzsa levélben a magyarokra való utalás nem más, mint a pápa általánosságban tett szemrehányásának konkrét megismétlése, illetőleg elhárítása: itt a major csakugyan a magyarországi tatárjárás során megölt magyarokra vonatkozik. Ugyanezt mondhatjuk Raâid u-'d-D i n ama passzusáról is, amelyben a nyugati hadjáratról szól: „és a hercegek ezen az említett öt úton előnyomultak és elfoglalták a baskírok [bâkyird], a magyarok fmäjärj és a szászok [sásán] minden tartományát, királyukat, a keler1 megfutamították. A nyarat a Tisza és a Duna [fdnjd, thâ,tnhâ] folyók mellett töltötték. Kádán [Qaddn / megindult seregével és elfoglalta Makut [Máqüt; Táqüt, Táyüt],

1 Azbarak [Arbrq, Aübraq, a b pontozatlan; Azbrq] és Szarán [Sráf, Srán, Asrdf ] tartományokat [viláyát], és a királyt fkerel], ezeknek az országoknak az uralkodóját [pádSáh], a tenger partjáig üldözte. Minthogy az Milikin [Milikin; Tlnkin] városában, amelv a tenger partján fekszik, hajóra szállt maradványaira vonatkozó moíerjan névből is látszik. A baskírjai magyarok baiyyr neve a Pontusnál lakó magyarok nevével, a mogyeri-vel összevegyült ós így állt elő a modzyeri név. Mivel a baskírok és a magyarok eredetileg azonosak (ennek a körülménynek a nevek keveredésénél is döntő fontossága volt), hol baiyyr, hol pedig modíyeri néven emlegetik őket — részint együtt, részint, külön-külön." A teljesség kedvéért megemlíteném, hogy a mahéi név állítólag igen korán előfordulna az egyik rovásirásos türk feliratban, nevezetesen Tofiuquqéban. RAMSTEDT hagyatékából igen jó levonatok és fényképek alapján (ezeket V. THOMSEN is használta annak idején) újra kiadta P. AALTO ezt a korábban valóban nem kielégítően ismert feliratot. A felirat 45. sora így hangzanék: T(

ä)m(i)r q(a)p(i)yqa: l(ä)gi: irt(i)m(iz) : (a)mta j(a)nturt('i)m(

:i)z : in(é)l q(a)y(a)nqa : (ä)n(i)p m(a)nfud: s(a)qa: t(á)zik: loq(a)r n(i)d: „bis zum Tänmr-Qapyy zogen wir weiter. Dann kehrten wir zurück. Zu Inil-Qayan, herabgestiegen seiend (unterworfen bzw. sich unterworfen habendT), Maníud, Saqa, Täzik, Inid." (Vö. Materialien zu den alttürkischen Inschriften der Mongolei, gesammelt von G. J. RAMSTEDT, J. G. GRANÖ und PENTTI AALTO

, bearbeitet und herausgegeben von PENTTI AALTO: JSFOU

. LX/7. (1958.), 44 — 5. A kérdéses passzus valóban megrongálódott, s például MALOV kiadásában esak ennyi olvasható belőle: Tämir qapyyqa tägi irtimiz, ania janturtymyz, Inal qayanqa ... (. . . yqa) Iázik loqrysyn (vö. S. E. MALO\, Pamjhtniki drevnet jurkskoj pisjrnennosti [M.—L., 1951.], 64 — 5. Vö. még P. AALTO, G. J. Ramstedt und die Inschriften vonTonjukuk: Jean Deny Armağanı, Mélanges Jean Deny (Ankara, 1958.), 19 — 24. — A kérdéses szó AALTO kiadásában manéud-nak hangzik, és RAMSTEDT szerint valamely uráli nép neve; alkalmasint az obiugorok őseiről van szó, akik közül a vogulok máig maliéi, mántéi néven nevezik magukat. A magyarok ugyan hasonlóképpen nevezik magukat, de ebben az időben már jóval nyugatabbra kellett lakniuk (i. m. 59). A kérdéses reprodukción, sajnos, alig lehet a mfa)nóud olvasat helyességét ellenőrizni. Ha feltesszük, hogy az. olvasat kifogástalan, az azonosítás akkor sem tekinthető többnek puszta ötletnél. Nyelvi szempontból a „mongolos" töhbes a régi török (rovásirásos ós ujgur írásos) emlékekben nem -d, hanem -t, ami nem is magánhangzós, de mássalhangzó» (n-) tövekhez járul: tarqal < tarqan, t ig it < ligin. Az obi-ugorok kétségtelenül délebbre lakhattak valamikor, mint ma; ez a régi lakóhely — mai ismereteink szerint — azonban semmiesetre sem lehetett annyira délen, hogy az arabok (täzik) ós a tokhárok (toqar) szomszédságában feküdt volna. 1 Mahut azonosításáról 1. RÁSONYI LÁSZLÓ, Makut Maklár: MNy. XXXVII, 116 — 7.