Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Gyarmat és Jenő: Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből [Nytud.Ért. XL/1963/, 230-239.]

63 mellett maradnék. Ebben a nyelvjárásban (a Qongrat törzsében) a szókezdő ostorok j >j fejlődés már lezajlott: je- 'enni', jer 'föld', jip 'fonál', jipák 'selyem', japar 'egy virág; mosusz', jtraq 'messze'; stb. Ugyanakkor megtaláljuk a j protézises alakokat, igaz, vagylagos változatokként, az eredeti magánhangzós szókezdet mellett: jés, és esz', jetik, étik 'csizma', jékit-, ékít- 'hallani' stb. B) Van azonban egy török nyelv, amelvben a j protézis nern játszik ilyen alárendelt, variáns szerepet, s ez a csuvas. Ismert tény, hogy ebben a nyelvben - bizonyos körülmények között — a magánhangzós szókezdő előtt protézist találunk: illabialis magánhangzó előtt j-t, labialis előtt r-t (vö.: G. J. RAMSTEDT, Zur Frage nach der Stellung des Tschuwassischen: JSFOu. XXXVIII, 1: 52; N. POPPE

, Die tschuwassische Sprache in ihrem Verhältnis zu den Türksprachen: KUsA. II, 70 I; M. RÄSÄNEN

, Materialien zur Lautgeschichte der türkischen Sprachen 188 90;.

J. B

ENZING

, Das Tschuwaschische: Philologiae Turcicae Fundamenta I, 70 1). Ilyenek: jivas, javas, (ayac) 'fa'; janer 'nyereg' (erjdr); jus 'hölgymenyét' (as); jot 'név' (ât), de ut 'ló' (at); jar- 'küld' (id-; jak. it); rólak 'vályú' (oyluq); vot 'epe' (őt); vut 'tűz' (öt), de una 'széna' (

ot); vuya 'nyíl' (oq) stb. A csuvas j protézis persze nem kerülte el NÉMETH GYULA figyelmét; magam azonban úgv vélem, hogy a csuvas példák tanulsága lényegesen több annál, mint amit egv puszta analógia nyújthat. A csuvas j és v protézis aránylag kései fejlemény, azonban a volgai bolgár feliratok révén (von 'tíz', votur 'harminc') visszavihető egészen a XIII. századig; bizonyosra vehető, hogy két-háromszáz évvel korábban is megvolt, legalábbis bizonyos nyelvjárásokban. Ebből a szempontból egy bennünket közelebbről érdeklő korábbi példára is hivatkozhatunk. C) Árpád második fiának a neve Konstantinos Porphvrogennetos szerint 'léXex, azaz Jeley (vö.: GYÓNI 58; MORAVCSIK II, 136 -7). Ez a név nem más, mint a török Mg 'király, fejedelem' szó török nyelvjárási alakjának, *jölöy-nek az átvétele. GOMBOCZ (TörSzn. 47 — 8) lényegében helyes úton járt, amikor az Üllő helynevet ebből a személynévből akarta magyarázni.

1 A magyarázat kifogástalan, ha Üllő1 Ilig-bői akarja levezetni, elfogadhatatlan, ha Jeley-hői. A Jeleg-et felesleges GoMBOCZcal „tökéletlen" átírásnak tartani, az egyszerűen aszónak (csuvasos típusú) kazár alakja, szemlten a köztörök típusú llig-gvl. Több példa igazolja, hogy a honfoglalók járatosak voltak mindkét török nyelvben; a Jeleg ~ Ilig (> Üllő) meg éppen arra is rávilágít, hogy ugyanannak a névnek kétféle török neve is békésen megfért egymás mellett (1. az imént említett Keszi esetét). Ami pedig a Jeley alak kazár jellegét illeti, nem vagyunk puszta feltevésre utalva. Egy kazár főméltóságnak, a kagán helyettesének vilo Jeleg az egyik címe (vö.: GOMBOCZ, TörSzn. 48; A. ZEKI VALIDI TOGAN, Ihn Fadlän's Reisebericht. Leipzig, 1937. 257). Ugyanebben a korban a protetikus j megvan a bolgár-törökben is. 1 Nem lehet egyetérteni GoMBOCZcal (TörSzn. 48), amikor a Leideni Névtelen kipcsak adataiban a szókezdő y-t i-nek akarja olvasni. A valóságban ezeket a/, adatokat HouTBMAva] ellentétben — helyesen így kell olvasnunk: yekindii 'Nachmittag', yeki 'zwei', yekiz 'Zwillinge', yiriéü 'Perle' stb.; a párhuzamos adatokat ezúttal nem a Codex Cumanicus szolgáltatja, Hanem olyan kipcsak nyelvjárások, mint a karaesáj.