Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Gyarmat és Jenő: Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből [Nytud.Ért. XL/1963/, 230-239.]

Gyarmat és Jenő 1. A baskír — magyar kapcsolatok annyit vitatott kérdését máig nem sikerült megnyugtató módon tisztázni. Ez nem is csoda, hiszen még e kapcsolatok természetének a meghatározása körül is megoszlottak a vélemények: voltak, akik szerint a baskír voltaképpen egy keleten maradt magyar töredék, amely a történelem során eltörök ösödött; mások viszont úgy vélekedtek, hogy csak egy keletre szakadt magyar töredék csatlakozott a török baskírokhoz, amely hamarosan beleolvadt az őt befogadó népbe. Akadtak persze olyanok is, akik a baskírok és magyarok közt minden néven nevezendő kapcsolat feltevését kereken elutasították. Nos, a baskír—magyar kapcsolatok tézise hármas feltevéspilléren nyugszik. E három feltevés, valljuk meg, kevés ahhoz, hogy belőlük egyértelműen valóságot hámozhassunk ki, és sok ahhoz, hogy a feltevések lehetőségét fenntartás nélkül elháríthassuk magunktól. A kiindulópontul szolgáló három feltevést röviden a következőképpen határozhatjuk meg: a) a baskír (bajyir) és a magyar (mafyar) népnév hasonlósága, összekeverése; a.baskír mint a magyar nép neve; b) „Magna Hungaria" és a Julianustól ott fellelt magyar töredék; c) két magyar és baskír törzsnév aronos8ága. Ez utóbbi ponthoz kívánok néhány megjegyzést fűzni az alábbiakban, anélkül, hogv — akár erre az egy pontra vonatkozólag is — a végső tisztázás hitelére tartanék igényt; úgy vélem azonban, hogy érdemes felhívni a figyelmet néhány olyan kérdésre, amelyet eddig indokolatlanul elhanyagoltak, vagy amelynek megítélésében nem tudok egyetérteni az eddigi felfogással. A baskír és a magyar törzsnevek egyeztetése meglehetősen régi keletű. Még PAULER GYULA mutatott rá, hogy a honfoglaló magyar törzsek nevei közül a Gyarmat megegyezik a baskír Jurmaty-v

al, a Jenő pedig a baskír Jenej-jel.

1 NÉMETH GYULA letakarította a port PAULER egyeztetéséről, a nyelvész-filológus szigorú mérlegén megmérte azt, elegendő súlyúnak találta, beleillesztette a magyar őstörténet forrásanyagába, és megkísérelte, hogy egy s más őstörténeti tanulságot maga is levonjon belőle.

2 1 PAULER GYULA, A baskír—magyar rokonságról: BpSz. CIII, 337—56; MELICH JÁNOS, A baskír--magyar rokonság: Nyr. XXIX [1900.J, 455—61 (PAULER cikkének bírálata; 456. 1.: KESSLER, MARCZALI, SZALAY—BARÓTI és CHVOLSON baskír—magyar rokonságot tárgyaló munkáiról); PAULER GYULA, A magvar nemzet története Szent Istvánig (1900.), 126; PAULER GYULA, Nyílt levél: BpSz. XIV, 469—476 (PAULER válasza MELICH bírálatára); MELICH JÁNOS, A baskír—magyar rokonság: Nyr. XXX, 23 (MELICH viszon válasza). 2 NÉMETH GYULA, HonfKial. (Bp., 1330.), 298—315. PAULER szerint a baskírok és magyarok azonosak voltak, egy részük ott maradt az óhazában, ezek eltörökösödtek; más rószük levonult a Fekete-tenger vidékére, s onnan a mai hazába. NÉMETH GYULA szerint a tiaskír-magyarok az onogur őshazából, a Kaukázus vidékéről vándoroltak északra