Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]
55 s ezek nemcsak üzbekhez és fiához, Tanibekhez szóltak, de volt köztük egy, Éliás magyar franciskánus címére is, aki különösen nagy kegyeiben állott Tanibeknek. A mongolok korabeli kapcsolataink utolsó fázisát a krimi tatárok erdélyi betörései képezik. Az ezekről szóló keleti forrásokhoz nálunk még nem nyúltak, de hogy itt még van mit találnunk, azt bőségesen bizonyítja Yeljaminov-Zernovnak már régebben kiadott krimi-tatár okmány-gyüjíeménye. * Keleti kapcsolataink harmadik csoportjának tekintjük az oszmán-törökökkel való érintkezéseink történetét. Időben az előbbieknél ez jóval közelebb állván korunkhoz érthető, hogy a rendelkezésre álló keleti anyag óriási. Feldolgozása korán megkezdődött: a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában 1863-ban megindult a Török-magyar kori Történeti Emlékekből egyelőre az Okmánytár, majd 1893-ban sorra került az írók sorozat is. E kettős gyűjteménytől függetlenül is számos defter- és okmánytár látott napvilágot, mindazonáltal még távolról sem teli inthetjük befejezettnek a keleti anyag felkutatásával és számbavevésével járó előmunkálatokat. De talán most sem ez volna a cél, hanem inkább valami megbízható tájékoztatóra, vezérfonalra van szükségünk e keleti anyag olyannyira egyenlőtlen értékű forrástömegében. Az oszmánli érintkezések keleti anyagának feldolgozásánál, különösen mikor későbbi korról van szó, megint egy egészen speciális szemponttal kell számolnunk: ezt a sajátos, magyar részről erősen befolyásolt magyarországi oszmántörök világot forrásaival együtt esak az egykorú magyar viszonyok, intézmények legteljesebb figyelemmel tartásával magyarázhatjuk helyesen.
