Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]
50 keleti kapcsolataink e tervezett szintézisének. A mongolok kora körül csoportosuló keleti érintkezéseink vizsgálatában csak arra törekedhetünk, hogy azoknak helyét megkíséreljük megkeresni abban a nagy keleti egészben, melyből hozzánk szakadtak, számba vegyük a rájuk vonatkozó írott és íratlan keleti forrásokat, hogy aztán az ilyetén megmért, kihámozott magyar vonatkozású keleti anyagot átadhassuk az egyetemes magyar történet értékelésének. Keleti kapcsolataink e második nagy csoportjának a középpontjában, mint említettük, a mongolok XIII.—XIV. századi története áll; ezt a kort Keleteurópa és Középázsia történetében a mongolok korának szokás nevezni. Valóságban csak egy kisszámú mongol vezetőréteg hegemóniájáról volt szó, úgyannyira, hogy éppen ez a kor szüntette meg teljesen és véglegesen Középázsia és Keleteurópa jókora darabjának eddigi iráni jellegét s helyette ugyanott egy új, nem mongol, de török világot teremtett. Mongolokról beszélve mindenek előtt szabadulnunk kell az alól a hatás alól, amelyet az anthropologusok a mongol faj elnevezéssel teremtettek. Figyelembe kell vennünk, hogy csak bizonyos faji, mondhatnók, anatómiai sajátságok eredője a mongolnak nevezett faji jelleg, amely tisztán, keveredés nélkül természetesen magát a mai mongol népet sem jellemzi. Tudnunk kell, hogy az anthropologusok mongol elnevezése történetileg nemcsak hogy nem szabatos, de félre is vezet, amikor egy történeti, még pedig a történetben meglehetősen későn fellépő népnévvel jelöltek meg egy emberfajt. A mongol név először egészen bizonytalanul, minden nagyobb tartalom nélkül a Kr. u. VIII. században jelenik meg egyetlen egyszer egy kínai történeti munkában. Az ilyen nyelvű, vagy ethnikumú népek régebben más, különböző neveken szerepeltek. A mongol nevet viselő mongol nép története azonban voltaképen csak Dzsingisz khán koráVal kezdődik. Jiszügei fia, Temüdzsin 1155 táján született az Ónon folyó felső folyásánál, egy kijat nevű jelentéktelen kis mongol törzsből. A környező kisebb-nagyobb törzseket meghódítva, mintegy negyven éves korában az összes mongolok nagykhánjává kiáltották ki; ekkor vette fel a Dzsingisz khán nevet. A meghódított nagyobb mongol törzsek: a tatár,
