Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]
48 Abban a korban, amikor ez az érintkezés végbemeheteit, az Ural nyugati, esetleg keleti oldalán, mai történeti ismereleink alapján csak egy. töröknek mondható politikai alakulat jöhet szóba, a hónoké: ezeknek legalább egy része jóval a "5-i hűn népvándorlás előtt, hozzávetőlegesen már a Kr. sz. körüli időkben elérhette az I ral vonalát. Természetesen felvetődött az a gondolat, hogy az ugor egység megszakadása hűn befolyás alatt történt, s hogy a magyar nyelv legrégibb török jövevényszavai voltaképen hűn nyelvi hatás emlékei. Ez a feltevés, eltekintve bizonyos kronológiai nehézségektől is, nem sokáig tarthatta magát éppen az itt súlyosan latba eső nyelvészeti meggondolások miatt. A hún nyelvnek ugyan meglehetősen gyér, s nem abszolút értékű szórvány-nyelvemlékeivel rendelkezünk csak, de még ezek alapján is bizonyítva van annak a valószínűsége, hogy a hún török-féle nyelv volt. Tovább foly tatva a vizsgálódást ebben az irányban Németh Gyula határozottan igazoltnak tekinti, hogy a hún nem-bolgár típusú nyelv. Ha már most figyelembe vesszük a hún politikai alakulatok konföderációs jellegét, akkor semmi nehézsége nincs annak a feltevésnek, hogy a magy arságnak az ugor egységből való kiválása (ha ez csakugyan török befolyás alatt ment végbe), nem a hún nép, de annak egyik szövetséges törzse, a bolgár-töröknek a hatása alatt történhetett. Nem érdektelen, hogy a nyelvtudomány a bolgár-török kölcsönszóknak kronológiai vagy geographiai okokra viszszavezethető két rétegét állapította meg. Ezen kívül Melich János újabb kutatásai szerint még egy, utolsó bolgár-török érintkezés már a mai Magyarország területén ment végbe. De tartós, következményeiben nagyjelentőségű kapcsolatai voltak a magyarságnak más, nem-bolgár típusú török népekkel is, mint amilyenek a besenyők s főleg a kazárok voltak. A honfoglaló magyarság félreismerhetetlenül egy nem-bolgár, köztöröknek nevezhető nép törzsi és hadi szervezetével felvértezve jelent meg a Duna-Tisza közén. A magyar őstörténet török kapcsolatai a legjobban feldolgozottak közé tartoznak. Távolról sem olyan kielégítő, összefüggő az a kép, amely az eddigi kutatásokból őstörténetünk iráni érintkezéseiről adódik. Pedig teljességgel lehetetlen, hogy a magyarság mindjárt története elején ki-
