Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]
A 1 'r I az legyen, hol és milyen körülmények közt történt, hogy az egységes ugor nyelvet beszélő nép egy része, bizonyára valami külső, török, vagy talán iráni hatás alatt kettészakadt. Az egyik, idegen hatás alá került s tovasodródott néprészből lett külön életéhen a magyar. E kettészakadást megelőző minden más esemény már a magyar őstörténet keretén kívül fekszik. A magyar őshaza kérdése egyet jelent tehát azzal, hogy hol történt az ugorok kettészakadása, s ez nem szükségszerűen azonos az ugor őshazával. Ezl a magyar őshazát egyesek az Ural középső, vagy déli vidékein, mások, mint Wiklund a Tobol, Isim, Irtis és Ob mellett elterülő földön keresik. Ezt az ugor népet intenzív iráni hatás érte. mint azt a nyelvtudomány bizonyítja. A magyar őstörténeten mondhatni elejétől fogva vörös fonálként húzódik végig nem is egy, de több török érintkezés története. Szinte általánosan elfogadott felfogás szerint az ugor egység felbomlása már török hatás alatt ment volna végbe. Míg ez a feltevés nagyobbára történeti meggondoláson nyugszik, addig a további bizonyítás alapjául szolgáló anyag inkább nyelvészeti természetű. A kérdés abból áll, hogy helyes történeti következtetéseket vonjunk le a magyar nyelv legrégibb török jövevényszavainak vallomásából. Ezek a jövevényszavak egészen speciális török nyelvből valók; a ma ismert számos török nyelv és dialektus közül csak a Kazán közelében, Csebokszári vidékén lakó csuvasok nyelve mutat hasonló hangállapotot. Most már az a kérdés, hogy abban a korban, amelyben a magyar nyelv ezeket a sajátos jellegű török jövevényszavait kapta, milyen néven szerepelt a mai csuvas nyelvtípust beszélő török nép? Nem beszélték ezt a nyelvet esetleg más törökök is? Megint felmerült annak a gondolata, hogy a kazárok egy része is ismerhette ezt a nyelvet. A valóságban azonban akár a kazár, akár más ma már nem ismert bolgár-típusú nyelv közvetítésének a felvetéséhez ma még hiányzik a kétértelműséget kizáró, elengedő súlyú új adatok kényszerítő erejű bizonysága. Addig persze nem ejthetjük el azt a régibb feltevést, hogy a mondott érintkezés korában ezt a nyelvet a törökségnek egy sajátos műveltséggel rendelkező s itt egyedül számításba jöhető, nyugati ága, a bolgár-törökök beszélték, akiket bizonyos történeti okok alapján ogur-törököknek is szokás nevezni.
