Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]

46 tásokat, figyelembe vettük, hogy ez a kormegállapítás voltaképen önkényes: lehet ajánlatos a történetkutatás kényelme szempontjából, de mi sem igazolja belső tartalmi okokból. A magyarság életmódja, sorsa, műveltsége bizonnyal nem változott meg csak azért, mert arab, nyugati és bizánci írók feljegyzéseket kezdtek készíteni róluk és viselt dolgaikról; sejtelmük sem volt róla. Hasonlóképen csak látszat szerint jelentette új éra kezdetét, hogy megjelentek a Duna-Tisza közén: hiszen hasonló okok következtében, hasonló körülmények közt mehetett végbe honfoglalásuk és berendezkedésük Lebediában és Etelközben is. Az igazi nagy, korokat elhatároló esemény a kereszténység felvétele volt, amely nemcsak mintegy ezeréves múlttal való gyökeres szakítást jelentett, hanem jelentette a maroknyi magyarság életének biztosítását is Európa szívében. A magyarság kialakulásától a kereszténység felvételéig terjedő nagy idő belső tagoltsága mellett is tagadhatatlanul összetartozó egész, melynek név kell: ezt nevezzük mi jobb elnevezés híján, de nem egészen alaptalanul a magyar őstörténet korának. Ez a magyar őstörténet geografiailag csaknem teljesen Keleteurópa földjéhez fűződik, szerves része az ott végbemenő történeti folyamatnak, abból kiszakítani súlyos tévedések veszedelme nélkül nem lehet. Nem elégedhetünk meg szemelvény-irodalommal, hanem figyelemmel kell lennünk e földdarab mondott korának egész történetére. Tüzetesebb vizsgálódásunk tárgya Keleteurópa finnugor, iráni, török és részben kaukázusi népei lesznek. A magyar nép finnugor eredetét a nyelv alapján határozták meg. Tudjuk, hogy ennek nincsen abszolút bizonyító értéke s hogy népek nyelvcseréje történeti példákkal igazolható. Legújabban Zichy István gróf a magyar esetében is hasonló cserét tesz fel: a török eredetű magyarság később kapta volna finnugor nyelvét. Megvalljuk, mi nem látjuk ilyen feltevés kényszerítő szükségét. Mindenesetre érdekes, hogy Setälä és Wiklund már régebben rámutatott arra, hogy a magyarok legközelebbi nyelvrokonai, az obi-ugorok (a vogulok és osztyákok) nem finnugor faji eredetűek. Ma mindezek ellenére is minden okunk megvan arra, hogy a magyar őstörténet első, alapvető kérdése még mindig