Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]

45 be. Évezredekkel azelőtt már civilizációk eltek és pusztultak el. államok alakultak és állottak szemben egymással s ezek közül többnek a történeti kora, melyet saját írott emlékeiből is ismerünk, már jóval előbb lezárult, mint megkezdődött volna a magyar őskor. Nem lehet kielégítő ennek a kornak azon kritérium alapján való meghatározása sem. mely szintén az általános ..őstörténet" értelmezéséből ered, hogy őstörténeti kutatásainknak nincsen speciális anyaga s következtetései csak feltevések lehetnek. Nem az a feladat, hogy az általános őstörténethez igazodva ahhoz tartalmat, anyagot keressünk magyar területről is, hanem az. hogy attól teljesen függetlenítve magunkat, bonckés alú vegyünk egy elég pontosan meghatározható kort, amely kezdődik a magyarság sajátos ethnikumának a kialakulásával: a magyarok eredetével és tart szerintünk a kereszténység felvételéig, ami nem egészen véletlen módon majdnem egybe esik az írástudás bevezetésével, a magyarság első önmaga készítette feljegyzéseivel. Az írásbeliség bevezetésének különösen nagy szerep jut Jacques Morgan elméletében. Szerinte egy nép őstörténete csak akkor ér véget, amikor saját feljegyzései megkezdődnek. Ily módon csak őstörténete van a hónoknak, az avaroknak, stb., tekintet nélkiil arra. hogy idegen forrásból történetük jókora darabját ismerjük.

3 Midőn így valamennyire eltérünk a magyar őstörténet alsó határának meghatározásában a hagyományos eljárástól, mely azt befejezettnek tekinti abban az időben, mikor a magyarokról már olvashatunk más népeknél írásos tudósí3 On doit entendre le mot préhistorique en lui accordant toute sa valeur dans !e temps comrnc dans l'espace, letendre a tons les peuples, â toutes les questions relatives â l'existencesde l'homme pour lesquelles des documents éerits émanant des peuples eux-mémes ne nous renseignent pas, aussi bien pour les époques les plus anciennes que pour Celles qui sont presque nos contemporaines

... Les Germains que clécrit Tacite, les Gaulois dont parle César, les Huns sur lesquels Ammien Marcellin nous fournit tant de details, les Silures et autres insulaires dont Hérodien nous entretient, les Kamtchadales de Pallas, les Tahitiens de Cook et de Bougainville, sont des peuples préhistonques, quoique appartenant â des temps dans lesquels d'autres nations scrivaient dejâ leur histoire. — Jacques de Morgan, L'humanité préhistorique. Esquisse de préhistoire generale (Bibliothéque de synthése historique. L'évolution de rhiimanité, diriğce par Henri Berr). Paris 1924. .'4. 1.