Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]

44 a másik torok. Vizsgálódásainkban azonban nem szorítkozhatunk kizárólag erre a két körre. A kínai történet és történetírás nagy informatív jelentőségét bizonyára felesleges hangsúlyoznunk. De gondosan figyelembe kell vennünk még a legkisebb, legtávolabb állónak látszó középázsiai problémákat is. Még az olyan kívül esőnek tetsző tibeti irodalom is sokszor szolgál becses útmutatással. A sok közül példaképeu elég említenüik egy eddig még kiadatlan nyolcadik századi kéziratot ezen a nyelven; ez egy északi országokban végzett felderítő utazásról részletesen beszámoló jelentés s felsorolja egyebek között a türköknek (dru-gu) 12 törzsét s ezek közt van a magyar őstörténeti kutatásokból jól ismert Parsil és Hebdal is. * Szükségesnek tartjuk részletesen foglalkozni Középázsia történetével s az onnan Nyugatra induló áramlásokkal, e kutatások eredményeire nélkülözhetetlen szükségünk van a nem egy-két évtizedet, de évszázadokat felölelő magyar őstörténet vizsgálásában. Nem lehet most szándékunk átfutni a magyar őstörténet gazdag irodalmát, elég ha hangsúlyozzuk, hogy a magyarság keleti kapcsolatainak ez első egységes nagy csoportjában számos részletnek többé-kevésbbé végleges érvényű megállapítása éppen a keleti anyag elsőkézből való helyes interpretálásából ered. Ezért van olyan ereje annak a képnek, amelyet pl. Németh Gyula könyvében a török törzsi szervezet nagyszerű ismeretéből, a török nyelvészet segítségével, a törökös műveltségű honfoglaló magyarság kialakulásáról megrajzol. A keleti anyag leltárszerű áttekintése helyett most szükségesebbnek tartjuk néhány általánosabb szempont felvetését. melyek szerint a magyar őstörténet-kutatás részletekre is kiterjedő összefoglalása történhetik. A legelső kérdés, melyet természetszerűleg fel kell vetnünk: mi is voltaképen a magyar őstörténet. Világos, hogy speciálisan magyar szempontot kell figyelembe vennünk és nem fogadhatjuk el az őstörténet szokásos értelmezését, nem vizsgálhatjuk a magyar őstörténet korát a neandervölgyi emberével azonos elvek alapján. Már csak azért sem. mert kétségtelen, hogy a magyar őstörténet csak magyar szempontból őskor és hogy ez a magyar őskor az emberiség történetének egy már igen kései, fiatal szakaszába iktatódik