Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]
43 Először a hsziung-nu birodalomban jutott kifejezésre. S ennek a szervezetében és összetételében iráni (esetleg még valami más nem-iráni, de indo-európai) elemektől átitatott konföderációnak csak elenyésző hányadát alkotó hsziung-nu (eredete szerint valószínűleg török) ethnikum adta meg először azt a sajátosan nomád nagyhatalmi jelleget, melyet egyfelől a szervezetében rejlő erőkön nyugvó gyors terjeszkedéssel, hódítással, másfelől a stabilitás hiányával jellemezhetnénk. Ez az első középázsiai nomád nagyhatalom is alig kétszáz évi virágkor után felbomlott. Keleten kisebb törzsekben a kínai birodalomba olvadtak, nyugati ága pedig később mint hónok Keleteurópában jelent meg. Ez a nagy népvándorlási hullám, bár kétségtelenül söpört magával bizonyos török, s talán nem lehetetlen, hogy mongol elemeket is, jellege szerint mégis inkább iráni-indoeurópainak mondható. A Kr. u. ötödik században újabb nomád birodalom támadt a régi hsziung-nuk helyén. Ezek valószínűleg mongol eredetű zsuan-zsuanok, bár Középázsia történetében korántsem játszottak olyan kimagasló szerepet, mint elődeik a hsziung-nuk. mégis nemkevésbbé fokozott érdeklődésünkre tarthatnak számot: a zsuan-zsuanok leszármazottjainak tartják az avarokat. Nagyjában velük egyidőben jelent meg több más mongol politikai alakulat is. Ilyen volt a tu-jü-hun-oké (a tibetiek történeti feljegyzéseiben a-zsa néven olvashatunk róluk) Tibet és Nyugatkína közt és mongolok voltak Pelliot szerint Afganisztánban az eftaliták is. A zsuan-zsuan birodalomban élő türkök a hatodik század közepén újra nagy nomád államot alakítottak, mely csakhamar kiterjedt az egykori hsziung-nu birodalom egész területére. Igaz, hogy az egység nem sokáig tartott, előbb keleti és nyugati részre bomlott, majd különféle török törzsek vetélkedése során más nevek homályosították el a türk nevet, de az utánuk következő ujgurok, kirgizek, karlukok épúgy törökök voltak, mint a megelőzőek. Ez a kor Középázsiában a török hegemónia kora, amikor Turkesztán eddigi iráni jellege megváltozik, ez a kor az Európa felé meginduló török népvándorlás kezdete is. A magyar őstörténet korában tehát két nagy középázsiai áramlattal kell számolnunk Keleteurópa földjén: az egyik iráni, melyhez itt-ott más indoeurópai elem is járul:
