Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]

445 több tagja, de mások is; mindezen felül egy sor helynevünk is őrzi emlékét. Igen sok hazai és külföldi forrás ismeri e nevet, felettébb változatos formákban. A leglényegesebb adatok felsorolása: EtSz. I, 1292—3 és NÉMETH GYUI.A: MNV. XXIV, 147—51 (JAKUBOVICH EMIL több ritka adatával). Ezúttal is tanácsosnak látszik, ha elsősorban a magyar források által szolgáltatott adatokra támaszkodunk, a külföldiek ugyanis félrehallásokat, idegen közvetítésű változatokat (is) tartalmazhatnak; ez utóbbiakra vö. A. F. GOMBOS—CSABA CSAPODI, Catalogus fontiu

m históriáé Hungarieae IV, Index. Bp., 1943. 61. I. Géza (1074—7.) pénzein Geyca olvasható. II. Géza (1141—61.) viaszpecsétjén Geisa látható. II. Gézának és fiának okleveleiben e név változatai: Geisa, Geiza, Geica, Geythsa, Gece (gen.). Anonymus Géza fejedelem nevét Geysa alakban rögzítette (57; Scriptores I, 116). A csatári apátság alapítólevelében (1141/1161) Geucha-t találunk. Krónikáinkban e név kettős változatban fordul elő. Géza fejedelem neve Kézainál Geyche (gen.), illetve Geicha (Scriptores I, 147 és 172). Többi krónikánkban pedig Geycha, Geysa, Geyza, Geisa írásmódot találunk. Lényegében ugyanez a helyzet okleveles adatainkkal is Közülük ki kell emelnünk a d-vel kezdődőeket. A XII. században II. Géza nevét Deyce (gen.) írják. Ugyanezen személynévből származnak helyneveink közül Decs, Dicse, Decső; az oklevelekben van yy-vei kezdődő alakjuk is, vö. EtSz. I, 1292—3, s. v. Decső. A magyar adatok alapján Gyeücsa (másodlagosan Gyeüsa), Gyicsa (ebből Gyécső) olvasatokra következtethetünk. A Dics helynév (<" Gyetics), valamint a szintén idevont Győ az előbbinek kicsinvítő-becéző képző nélküli változatát tartamazza. A külföldi források névváltozatai a várható problémákon kívül egy lényeges ponton egységes vallomást tesznek: a név magyar szókezdő yy-\cl hangzott, erre szavaz Géza fejedelem kortársának Thietmar merseburgi püspöknek Deuuix (Deviux) formája („valószínű" olvasata Gyeßics; „még valószínűbb" Gyeüvics); ugyanilyen értelemben vall a bizánci forrásokban I. és II. Gézának a neve, teiTÍját;, azaz Gyejcsa (GYÓNI, Szórványeml. 38 40). I. Gézának a koronán található névváltozata probléma nélküli, viszont teljes alakja, recoßizCä

ç annál meggondolkodtató!)!), MORAVCSIK szerint djeovitSa az olvasata. A török méltóságnévből kikövetkeztetett Gyeücsa > Gyeüsa azonban „még mindig messze áll a görög jeovidzäs" átírástól, mint azt helyesen állapította meg GYÓNI. A lehetőségek mérlegelése után GYÓNI a Gyeüvicsa mellett döntött. És ez valóban nem lehetetlen. Megjegyzem, ez az olvasat erősen emlékeztett Thietmar fentebb említett Gyeüvics-ára. NÉMETH GYULA e fejedelmi nevet a törökből a következőképpen próbálta megmagyarázni. Kiindulópontul a yig, yég szót választotta; példái élére a Kül tegin-felirat (dél 4)-ből vett kifejezést állította: yég idi 'fő úr' = 'fő uralkodó'. A jelzett helyen azonban ezt olvassuk: ötülcän yié-da yig idi yog ürmis, vagyis ,,A land better than the ötükän mountains does not exist at all" (

TALÂT TEKIN 231, 261); CLAUSON (ED. 909) ugyanígy érti e helyet: „there was positively no better (place to live) than the Ötüken mountain forest". Az idi jelentése ezúttal nem 'úr', ugyanis annak homofonjával van dolgunk, amely minősített tagadást jelent ('egyáltalában nem'; vö. CLAUSON, ED. 41b). A félreértés különben THOMSENtől származik (Turcica 212), aki a képzelt yig idi kifejezést 'seigneur suzerain'-nek fordította, holott a yig az Ötükän y'iS-hez tar-