Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]
446 tozik, az idi pedig a yoq ärmis-ne k ad nyomatékot. (Megjegyzendő, ugyanebben a hibában leiedzettek RADLOFF, MELIORANSKIJ és BANG is, őket próbálta javítani THOMSEN, ezúttal nem sok szerencsével.) Másik félrevezető adata szintén tekintélyes turkológustól, RADLOFFtól való: ujg. yäg, yig 'előkelő'. Az idézett forrás RADL. III, 315, ahol ez áll: yäk (át nem írt ujgur betűkkel yäg, yig) 'gut, vortrefflich, angenehm, vornehm, Aristokrat'. Ehhez csak annyit, hogy az ujg. jelzés hibás, valamennyi idézet ugyanis az ujgur írásos Qutadyv bilig-bői származik, amely tudvalevőleg nem ujgur, de karahánida nyelvemlék; javasolt példamondataiban a yäg, yig jelentés 'jobb, legjobb'. (Különben a yäg-re utaló címszó [III, 320] alatt az ominózus felirat-passzus így hangzik 'in dem Waldgebirge giebt es keine Aristokratie'.) NÉMETH harmadik bizonyítéka a THÚRY JÓZSEF kiadásában megjelent ,,Behdzset-ül-lugat" című csagatáj szótárból került elő (37): ig 'nemes, nemes származású' (különösen a jomutoknál divatos szó). NÉMETH a jomutokra vonatkozó részt elhagyta, pedig ez vezet nyomra. A csagatájban a szó ismeretlen, a jomut türkmen törzs lévén, a türkmenre irányította a figyelmünket, ahol ezt találjuk: ig (elavult) 'valódi, tisztavérű (aki nem keveredik a perzsával — a türkmenekről)' (TRS. 344). A csag., tkm. 'tisztavérű, nemes származású' szó nem tartozik ide; különben a tkm.-ben megvan a bennünket érintő szó is: jeg (elavult) 'jobb, legjobb' (TRS. 301). Maradt tehát a tör. yig, yég 'jobb, legjobb', amely abl.-szal jár, ha ki van fejezve, hogy mihez képest 'jobb'. Ez a szerkezet a mai oszm.-ban is megvan: akıllı düşman cahil dosttan yeğ 'an intelligent enemy is better than a stupid friend' ( HONY 401). A szó jól ismert a török régiségben, megvan a rovásírásos feliratokban, a karahánidában (Käsy., QB), a horezmi, a kipcsak nyelvemlékekben. A mai nyelvek közül csak az oszm. (a régi is) és a tkm. őrizte meg. Részletesebb felsorolásukat 1. CLAUSON, ED. 910. Hangtanilag továbbra is lehetséges volna egy tör. yig > jig szóból magyar ki csíny ítő-becéző képző segítségével magyarázni a tárgyalt magyar neveket, áthághatatlan jelentéstani nehézségek azonban ezt a magyarázatot — mai ismereteink birtokában — lehetetlenné teszik. Új magyarázatot kísérelt meg CZEGLÉDY KÁROLY, amely szerint a Géza név alapszava a jól ismert török yabyu méltóságnévre, illetve annak egyik változatára vezethető vissza. E magyarázat két lépésben jött létre. Először a török alapszó történetét próbálta tisztázni „Herakleios török szövetségesei" című cikkében (MNy. XLIX, 319—23), majd az ott nyert tanulságok felhasználásával magát a magvar nevet vette célba „Géza nevünk eredete" című cikkében (MNy. L1I, 225—35). Előre kell bocsájtanom, hogy CZEGLÉDY végső következtetésével egyetértek. Az eredményhez az út most is tények és feltevések kombinációján keresztül vezetett. Úgy érzem, ezúttal is érdemes e két kategóriát szétválasztani és a feltevések egyikéhez-másikához néhány megjegyzést fűzni. Annál is inkább, mert közöttük akad olyan is, amely a magam korábbi nézetének módosítását jelenti; nagy kár, hogy a rendelkezésre álló tér nem teszi lehetővé érvelésem részletes kifejtését. Az érdeklődő azonban kevés szóból is érteni fog. A kínai források szerint a nyugati türkök „szokásai nagyjából azonosak az északi türkökéivel, nyelvük azonban egy kissé eltér" (K'iu T'ang-su 194b la és Sin T'ang-su 215b 3a; vö. CHAVANNES, Documents 21, 47). Mit jelent ez
