Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]

443 a kazáni tatár egyik nyelvjárásában (ebből lett a mai irodalmi nyelv) stb. A régi kipcsak nyelvek közül megvolt a szókezdő J a magyarországi kunok nyelvében is, amiből g-y lett a magyarban (Gyulán ; a kun miatyánk),;.n yyaman 'gonosz'). Ez annál meglepőbb, mert a Codex Cumanicus mindkét kun (tatár) nyelve {/-dialektus. Ócsuvas-típusú régi jövevényszavaink persze a kronológiai körülmények mérlegelésén kívül rendszerint egyéb esuvasos saját ságokat is tartalmaznak, legalább is olyan magyar régiség-jegyeket, amelyek kun jövevényszavainkban már nem fordulhatnak elő. Szókezdő J-t tartalmaznak következő régi neveink. Gyula. Eredetileg a szakrális királyság korában a valóságos hatalmat gyakorló királynak volt a címe. Legrégibb adata 870 körüli időkre utal, s Jaihäni nyomán Ibn Rusta és GardézI örökítette meg [Jlh~\ alakban. Vö. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk. GYÖRFFY GYÖRGY. Bp.. 1958.: a mohamedán forrásokra vonatkozó rész szerzője és fordítója CZEGLÉDY KÁROLY, 51—67, kül. 52. Megvan a méltóságnév Konstantinosnál is, de már utalás nélkül a szakrális királyságra, sőt megjegyzi a görög szöveg, hogy ez csak afféle bírói tisztség, amely nagyobb rang mint a Jcarchá-é. (MORAVCSIK, Bíborbanszületeti 178—9). A bizánci forrásban a méltóságnév csakúgy, mint a személynév, yvkâç alakban jelentkezik. A görög átírás értelmezése vitát váltott ki az vpsilon értelmezése miatt. Korábban úgy vélték, hogy e betű értéke (gamma után) a XI. századig ü, azon túl i. Eleinte MORAVCSIK is hajlott az u olvasat felé (MNy. XXX, 270—1), és a címet is, meg a nevet is jula-naik, illetve Julanak olvasta; később azonban a jila ^ dila, Jila ~ D'ila olvasat mellett tört lándzsát (ByzTurc.

2 II, 155; Bíborbanszületett 21). GYÓNI (Szórványeml. 43—4) szintén elutasította a jula, Jula olvasatot , helyettük a, jila, Jila alakokat fogadta el. Megjegyzendő, a gamma bizánci értéke palatalis magánhangzó előtt világosan j, ez hanghelyettesítéssel a magyar gy visszaadására is szolgálhat; vö. Meyegry; = Mejer = Megyer. A hazai feljegyzések közül a legrégibb Anonymusé, aki persze csak személynévként említi. így a nagyobbik Gyulá-nak, Horca fiának a nevét egyszer Gyyla (6), kétszer Geula (27) alakban jegyezte fel; a kisebbik Gyulá-nak, Zumbor fiának a nevét egyszer Gyla-nak (24), egyszer pedig Geula-nak írja. A két Gyula történetéről legutóbb 1. GYÖRFFY GYÖRGY, István király és műve. Bp., 1977. 60—1.) A nagyobbik Gyulát Kézai Iula-nak nevezi (Scriptores I, 166). A XIV. századi krónika-csoportban szó esik egy Iula comesről is (Scriptores 1426; a hozzá fűzött jegyzet szerint Iula comes 1075-ben szerepel, a Iula comes curialis pedig Szt. László idejébon). Ugyanez a forrás megemlékezik még egy Gyula de Kenesichről (Scriptores I, 494). A későbbi adatokat most mellőzhetjük, azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy igen régi idő óta számos helynévben jelentkezik ez a név. A hazai adatok olvasása nem egészen probléma nélkül való. Kezdjük a sort a legegyszerűbbel. A fenti adatok közül a Iula világosan Gyulá-nak olvasandó. KNIEZSA írja: „Előfordul, hogy okleveleink a magyar d hangot j-ve\ (azaz i-vel és «/-nal) írják. Ez főleg két névben szinte következetesen történik. Ez a kettő Gyula szn. és Győr város neve. Mindkét névben az