Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink II. [MNy LXXV/1979/, 26-42.]
436 őrizte az oguz törzsi hagyomány; a legendás RD.-féle 24 oguz törzs közül a 14. a Bäiänä (BEREZIN I, 35; CHKTAGUHOV 89), a XI. századi Kâsyarî 22 oguz törzse közül a 19. Bäfänäk (ATALAV I, 57); megjegyzendő, hogy ez utóbbi megemlíti a Bizánc- közelében lakó besenyőket is ugyanezen a néven. Most mellőzzük a kisebb besenyő diaapórák nyomon követését, többek között a tibeti nyelvű követjelentésélien előfordulókét is. Ezután a besenyők, akiket a magyarok a bizánci császár szavai szerint valaha xaxá jiaiöía-n&k. ..fenegyerekek" nek neveztek (MORAVCSIK, Bíborban született 56 -7), lassanként elmerültek a népek tengerében. Egy részük egykori ellenségük, a magyarok földjén volt kénytelen menedéket keresni. Az oguz törzsszövetségről Rasidu-'d-Dín a 24 törzsével ós KäSyari a 22 törzzsel lényegében ugyanazt a hagyományt őrizte meg. A kettő között mégis van néhány apróbb különbség: nem azonos a sorrendjük; RD. a törzsnevek hiteles oguzos alakját őrizte meg, ezzel szemlien K. a karahánida, klasszikus kiejtést tükrözi e nevekben is. Ezen kívül K. 12. és 13. törzse Qara-bölük ós Alqa-bölük, RD.-nél ezek Qara-evli és Alqa evli alakban jelentkeznek. Végül pedig RD. nem két, de három K.-nál elő nem forduló nevet tartalmaz; lehet, hogy ezek közül az egyik K. Caruqluy 'sarus' nevével lesz azonosítható, ez ugyanis RD. listájából hiányzik (vagy felismerhetetlenül eltorzított alakban van meg). Számos törzsszövetségnek maradt ránk a listája, többnyire kínai forrásokban. Példaként elég utalnunk a toquz oyuz és a toquz uyyur törzsnevek kínai listáira; vö. Liu MAU-TSAI, Die chinesischen Nachrichten zur Geschichte der Ost-Türken. Wiesbaden, 1958. 11.591, n° 831. De bármilyen írással is maradtak ránk e törzsnevek, nyelvi értelmezésük nehézségeklie ütközik. Elég emlékeztetnünk a toquz oyuz és az on uyyur törzsek neveiről hosszú idő óta folyó vitára, amely — jelentős részeredmények ellenére máig nem zárult le; a gazdag irodalomból elég utalnunk a legfontosabbakra: F. W. K. MÜLLER (APAW. 1912.), H. W. B AILEY (BSOS. VIII, 1937.), W. B. HENNING (BSOS. IX, 1938.), E. G. PULLEYBLANK. (UAJb. XXVIII, 1956.), J. HAMILTON (Journ. As. 1962.), K. CZEGLÉDY (AOr. XXV, 1972 ). legújabban HAMILTON (BSOAS XL, 197 7.). Emellett még mindig vannak olvan törzsi listák, mint a Kao-kiil („Magas Kocsijú") törzsszövetség 12 törzsének a neve Pei-Si 86, 20a —b), melyek magyarázatára még csak kísérlet sem történt. A magyar törzsnevek helyes értelmezése annak a felismeréséből kidűlt ki, hogy a törzsek neveit mai helyneveink őrzik. Nyelvi értelmezésüket módszeresen elsőnek NÉMETH GYULA kísérelte meg; az ő magyarázataiból indulunk ki. A magyarokra vonatkozó bizánci tudósítás tartalmazza a törzsek neveit, de nem említi meg a törzsek vezetőit (amit a liesenyőknél megtesz), nem azért, mert tudott dolgot elhallgatott volna, hanem azért, mert a 950-es évek táján a törzsek vezetői (ha még ekkor is voltak), nem játszottak többé jelentős szerepet. Ez a magyarázata annak is, hogy Anonymus és a krónikák honfoglaló vezéreinek a listája nem fedi egymást pontosan. A központi hatalom megerősítése, a kereszténység felvétele, a vele járó gyökeres társadalmi változás elkerülhetetlenül a törzsfők hatalmának megtörése árán valósulhatott meg. Az eddig oly gyakran emlegetett „honvédelmi célokon" kívül nyilván e törzsek széttelepítése is jelentékeny szerepet játszott. Vö.: KNIEZSA ISTVÁN, Magyarország néjiei a XI. században: Szent István Emlékkönyv II, 369 kk.; GYÖRKFY GYÖRGY, A magyar törzsi helynevek: PAIS MIKESY szerk.. Névtudományi vizsgálatok, Bp., I960. 27—34; KRISTÓ GYULA, Törzsek és törzsi helynevek:
