Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink II. [MNy LXXV/1979/, 26-42.]

429 egy bokorban találhatók; pl.: Bay-bars, Qutlu-bars. Tay-bars, Ay-bars (arab szöveg: 29). A nevekben előforduló bars nem Luchs, mint HOUTSMA fordítja, nem is 'tigris', mint SAUVAGET értelmezi, hanem 'vadászleopárd': ar. fahd 'the cheetah, or hunting panther, the ounce', mellyel a törökök (és mongolok) éppoly szívesen vadásztak mint a sólyommal. Az első tagként szereplő névrészek: bay gazdag', qutlu 'szerencsés', tay 'csikó', qui 'rabszolga', ay 'hold'. Megjegyzendő, az összetett török személynevek is egv eleműeknek számítanak, mert külön-külön egyik sem használható az egész helyett ugyanazon személy megnevezésére. HOUTSMA a maga idejél>en jól volt tájékozva a török névadás szokásairól. Kétségtelenül hatást gyakorolt GoMBoezra, aki azonban nemcsak világosabban tudta rendszerezni HOUTSMA anyagát, de a rendelkezésére álló magyar névanyag is jelentősen eltérítette a török modelltől. GOMBOCZ Árpád-kori török eredetű személyneveinket tette vizsgálódása tárgyává, ez egyet jelentett egyelemű neveink török rétegének a vizsgálatával. Jekntette egyben azt is, hogy e személvnevek zöme kun eredetű. A szintén kipcsak típusú kun nyelvnek közeli rokona a HouTSMA-féle mameluk-kipcsak nyelv, melyet azóta más forrásokból is jól ismerünk. Ezen a ponton kénytelenek voltunk eltérni GOMBOCZ különben kifogástalan koncepciójától: anyagunkból kirekesztettük a kun személyneveket (összehasonlítás céljából persze figyelemmel kísérjük őket, ahol ez szükséges). Célunk éppen az, hogy a honfoglalás korának, az azt megelőző és követő évszázadnak török nyelvi hatását nyomon kövessük, röviden: a kunok bejövetele előtti török hatás emlékeit kutatjuk. Más szóval csak a tatárjárás előtti török kapcsolatainkkal kívánunk foglalkozni. Még|>edig nem ok nélkül. A tatárjárás nyomán kialakuló mongol korban gyökeresen megváltozott Belső-Ázsia és Kekt-Európa etnikai arculata. Ez a hatalmas történelmi változás még krónikáinkban is tükröződik. Az Ős-Gcsta és Anonymus szűk persjtektívájú Szkitiája alig terjed túl a Donon (DKÉR JÓZSEF. Szkitia leírása a Gesta Ungarorumban. Bp. 1931.; knv. a Magyar Könyvszemle 1930. évi kötetéből), Kézai és a XIV. századi krónika-csoport Szkitiája viszont Tarsiáig és Mangaliáig ér (GOMBOCZ ZOLTÁN, A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány: NyK. XLV, 13 — 84). 5. Szólnunk kell arról a fenntartásról is, amellyel GOMBOCZ totemizmuselméletével szemben élünk. Ez az elmélet is Hot'TSMÁra megy vissza, aki az oguz törzsek totemizmusáról közölt korábban egy cikket (Die Ghuzenstämme: WZ KM 11, 219-33). E cikk Raéidu-'d-Din által megőrzött Oguz-mondán alapszik: J>erzsa szöveg: BKREZIN I, 31 41; orosz fordítás: CHETAGUROV, M.-L., 15>52. 87 91. Ez a monda tartalmazza Oguz kán hat fiának, valamint azok négy-négy fiának a nevét; az unokák nevei azonosak a 24 oguz törzs nevével. Mindegyik törzs nevén kívül megadja a perzsa történetíró a törzs tamgáját (tarnya), rmçr.n-ját és aridnui - i ı/oit-'y\\ 'hús-részét' (az ünnepi lakomán két ló húsát fogyasztották el. mindegyik lónak a húsa 12 részből áll, így mind a 24-nek mindig ugyanaz a hús-rész jutott). A perzsa szöveg új kritikai kiadása (A. A. CHETAGUROV A. A. ALI-ZADE. Fazlallâh Rasid-ad Din, text I. Moskva, 15165.) nem tartalmazza a tamgát. az onqun1 és az auddm-i <joSt-ot. Ugyanezek az adatok hiányzanak K. JAHN fordításából is (Die Geschichte der Oguzen des Raáid-ad-Din Wien, 15)69. 44 8). Az <mqnn-X eleinte «//wt-nak olvasták. és 'passend, vorteilhaft, einverstanden -nak magyarázták. NÉMETH (HonfKial. 65)) már a helyes onqun olva-