Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink II. [MNy LXXV/1979/, 26-42.]

428 színes „beszélő nevek", nem nyújtanak kellő segítséget. Az élő nevek vallomásóra van szükség. Itt is van mar kezdeményezés: VÉRTES EDIT, Adalékok az osztják szomélvnévkutatáshoz (

PAIS MIKESY szerk.. Névtudományi vizsgálatok). e rövid közleményből is jól láthatók a feladat nehézségei. Szempontunkból szükséges volna (Hintós tájékoztatást nyerni az obiugorok, a jiermiek, mordvinok, cseremiszek névadásáról. E távoli analógiák jobban hozzásegítenének névadásunk ősi örökségének megítéléséhez, továbbá: mi keletkezett nálunk önállóan, mi idegen (török stb.) hatásra? E tekintetben tanulságos kéjiet nyújtott az 1968-ban Moszkvában rendezett névtani konferencia, ahol több finnugor tárgyú előadás is elhangzott, fine közülük néhánynak a címe: A. F. FEOKTISTOV (Moszkva). Az udmurt személynevek eredete az udmurt nyelvekben; T. 1. TEPI JASINA^A beszermének és az udmurtok személynevei XV XVII. századi írásos források alapján; S. K. BUSMAKIN, AZ udmurtok kereszténység előtti személynevei: L. L: TRITBE, Mordvin személynevek a Gorkij-kerület földrajzi neveiben és lakossága kialakulásának néhány kérdése; R. I. MOROZOV (Udmurt SZSZK), Mikrotoponimiák mint udmurt nevek nyelvi magyarázatának forrása; Z. P. SOKOLOVA (Moszkva), Obi-ugor családnevek eredete; D L. LUKIJJANOV (Udmurt SZSZK), LUmurt családnevek. T. I. TEPLJASINA „Udmurtskie licnve imena XV XVII vekov" (Vsesojuznaja konferencija po finnougrovedeniju. Joska-Olan, 1969. 72 —4) című előadóiának téziseiből is látható: szántunkra használható ez az apyag, amely felsorolja az orosz, török és votják eredetű egveleinű személyneveket, azok fontosabb jelentéstani kategóriáit. 4. A török névtan területén ma már számos jeles dolgozat igazít el bennünket, elsősorban RÁSONYI LÁSZLÓ tanulmányai, mindenekelőtt e szakasz élén idézett műve. Török eredetű egyelemű személvneveink vizsgálatában tanácsos ma is GOMBOCZ fentebb idézett tanulmányából kiindulnunk. E nevek felkutatásában hármas elvet követett: 1. a kérdéses magyar névnek ki kell mutatni török személvnévi alkalmazását; 2. ennek hiányában hasonló jelentésű magyar személvnév tanúságára van szükség: 3. a magyar analógiáknál is nagyobb figyelmet kell szentelni a török analógiáknak. Ez utóbbi elv mögött voltaképpen a török névadási rendszerben való tájékozottság igénye nyer kifejezést, s ebben GoMBoeznak kitűnő forrása akadt, egy XIV. századi (1343.; e helves dátumot sokáig nem- ismerték) ismeretlen szerzőnek (Leideni Névtelennek szoktuk nevezni) ural török szótára. E szótár kiadója. M.TH. HOUTSMA (Ein türkisch-arabisches Glossar, nach der Leidener Handschrift. Leiden, 1894.) a szójegyzék török nyelvéről írt bevezetéséljen külön szól a mameluk-török személynevekről (24 35). Ez a rész a Névtelen arab szövegébe fűzött hasonló fejezetre támaszkodik (arab szöveg: 29 36), HOUTSMA azonban nem elégedett meg e sovány anyagnak a közlésével, arab nyelvi történeti szövegeiből saját maga gyűjtötte személynevekkel lényegesen kibővítette. Ellentétben a Névtelen török személyneveivel, melyeket arai) magyarázat kísér, a gyűjtött nevek glosszák hiányában nem mindig értelmezhetők biztonsággal. HOUTSMA a mameluk neveket két csoportra osztotta: egyszerűekre (Yaymur 'Regen') és összetettekre (Ädgü-tägin jó herceg', Er-toyrul 'hím- , túrul'); saját gyűjtését igen helyesen — nem vette fel szótárába. A Névtelennél a személynevek felsorolása egyszerű, a közös elemet tartalmazók mindig