Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink II. [MNy LXXV/1979/, 26-42.]

427 e magyar neveknek finom, szövevényes hálózatát dolgozta ki, két főcsoporttal.' számos csoporttal, további alcsoportokkal, s ez utóbbiak is tovább tagolódtak; a széles részletezés olykor bizony zsákutcába torkollott, főleg ha kétes értelmezésű neveket kellett liesorolni valahová. BÁRCZI GÉZA számot vetett PAIS e jeles dolgozatán kívül az ő és mások egyéb, hasonló tárgyú munkájával, és úgy próbálta meg összegezni az eddigi szerteágazó eredményeket. Uj nála a történetiség fokozottabb érvényesítése, a gyerekkori, felnőttkori név figvelemlievétele ugyanannál a személynél stb. Annyi bizonyosnak látszik, hogy e bonyolult egyelemű névrendszer nem telepíthető át változatlanul a IX — X. századba, annak egv része későbbi időben keletkezhetett, sőt számolnunk kell olyan nevekkel is, amelyek a XII. században kihalóban voltak (s véletlenül nem fordulnak elő okleveleinkben), más részük végképp eltűnt már korábban. Nem megk'pó, ha a már helyesen értelmezett személvnevek osztályozása körül eltérők a vélemények. BÁRCZI a sort az óvónevekkel, vallási hiedelmekben, babonákban gyökerező nevekkel kezdi (PAisnál ez az első főcsoport 10. alcsoportja): Nem-való. Nem-vagy, Nem-él, Haláldi; BÁRCZI ide sorolja még: Hitvánd. Nevetlen. Ugyancsak BÁRCZI szerint ide tartozik az állatokról és hasznos növényekről vett nevek egy réFze is, mint Bika. Farkas. Farkast i, Ka kasti, Tikııdi. Ebed, Agárd, Ravasz stb. Ugyanakkor PAIS az állatneveket az első főcsoport (kezdetleges nevek) harmadik csoportjába sorolja, élükön a ragadozó madarak neveit, mégpedig nemcsak törökből kölcsönzött alakjukat, hanem magyar megfelelőiket is: ölyves. Kaba, Kánya. Hollód. Keselöd. Rnglyad; úgy véli — GOMBOCZ nyomán — , hogy czek legtöbbször török megfelelőik magyar fordításai. BÁRCZI ezzel szemben a madárneveket a X

I XII. század úri nevei közt tartja számon. Egyelemű személyneveink igen feltűnő sajátságai közé tartozik, hogy bennük a kicsinyítő-becéző képzők nagy szerejiet játszanak. Közülük a leggyakoriabbak: -di. -du, -di). -d; -t. -ti: -cs. -s ; -a. -e: -i; -au, -eii ; -n ; -csa, -cse ; alapos magyarázatukat 1. BÁRCZI. TihAt. 14 82. NÉMETH GYULA (HonfKial. 283 — 5) nyomatékosan utal személyneveink e sajátságára, mert a törökben ez teljesen ismeretlen, viszont török eredetű személyneveinkben is megtalálhatók szerinte e képzők, még akkor is. ha az alapszó ismeretlen nyelvünkben (pl. Vajk). Ez az elv régi török jövevényszavaink magyarázatába is behatolt (pl. sólyom). ezt magyar nyelvészeink egy része határozottan elutasította. Kétségtelen. hogy török (idegen) szó és magyar képző összekapcsolása csak bilingvizin us esetéhen képzelhető el. Török párhuzamok miatt hadd utaljak itt neveink közt található képzett szavakra (Látomás. Hallomás. Fer/yveres. A'érő stb.) és összetételekre (Nemvaló. Nun vagy <-»• tor. fíolmaz > Halmaz vagy O/xifnrvos tör. Tonuzaba >Tonuzoba) ; ezekről is 1. BÁRCZI, Tili Al. i. h. és 182 4 (ez utóbbi helyen főleg helynevek közül valók a példák). 3. A finnugor névadás kérdései iránt nálunk korábban szerény érdeklődés mutatkozott, l'jahban e téren örvendetes változás tapasztalható. Elegendő utalnunk Sz. KISPÁL MAGDOLNA ..vizsgálódás a vogul személynevek egy ősi rétegélien". A. KÖVESI MAGDA ,,A névtudomány és a finnugrisztika", VÉRTES EDIT „Karjalainen déli osztják szövegeinek személynevei" című dolgozataira (NytudÉrt. 70. sz. 239—53). E fejtegetések érthetően az egyedül rendelkezésre álló folklór-szövegekre támaszkodnak, sajnos, ezek mesevilágából származó