Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink I. [MNy LXXIV/1978/, 257-274.]
423 lenében a szemölcsény1 tudnám javasolni, ha a szó csakugyan magyar származék. Ez azonban korántsem magától értetődik. A magyar gyümölcsény szótól ugyanis bajos elválasztani a következő török adatokat: csag. yimiSdn [yymyS'n] 'néfle; naspolya' (PPC. 559), RADL. (III, 393) szerint e szó jelentése 'die Steinmispel; kőnaspolya'; Sej% Sul. ugyané szót így értelmezi: 'yavşan, bir nov'i hafif ot ve giyah dir' (ed. Ist. 314), KUNOS szerint (106) 'eine leichte Grasarte' (a fordításból hiányzik a yavşan értelmezése). A csag. yemiSän helves értelmozése CLAUSON szerint (i. m. 939) a Sanglâh alapján 'a redcolourod fruit like a wild cherry (älü bálü), called in Pe. gümaç (?) and in Ar. za'rür (medlar)'. A perzsa szó helyes olvasata kühij, jelentése 'the Oxvacanth-fruit; a bramble; galagonya-gyümölcs, szeder' (STEING . 1065a). Ide tartozik Käsy. yimSdn < yimiSdn adata is, mely BBOCK . szerint (90) 'ein wilder Obst in Qyfcaq'. A jelentós közelebbről is megfogható, mert Käsy. szerint szinonimája yaßiSyu 'Mispel' ( BBOCK . 72), ill. 'the medlar, Crataegus azarolus' ( CLAUSON i. m. 881). Ezt a galagonyafajtát korábban magyarul azarol-fá-nak nevozték. Kikopott nyelvünkből, de a Pallas-lexikon még ismerte (II, 384), és azt is tudta róla, hogy ezt a miénktől különböző galagonyafajtát naspolya nagyságú gyümölcse miatt vad nrspolyá-nók is nevezték. Nyilván ide sorola.idó még oszm. N. yemişen, amely számos nyelvjárásban él, és jelentése 'siyah veya kırmızı tatlıca ufak meyveleri olan dikenli ve yabanı bir ağaç; egy vadon termő tüskés fa, melynek fekete vagy piros, édeskés gyümölcsei vannak' (Söz Derleme Dergisi III, 1513). Végül megemlítendő még a türkmen N. (nohur) jemSan 'egy piros gyümölcsű növény, mely az irod. tkm. alií fajtához tartozik. (S. ARAZKULIEV — S. ATENIJAZOV —R. BERDYEV — G. SAPOBOVA, Kratkij dialektologicoskij slovarj turkmenskogo jazyka. A5chabat, 1977. 101 ) Azfirod. tkm. alic jelentése 'öoHpbiuiHHK Jio>KHOCOMHHTeJibHb!íl; valódi(?) galagonya' (TRS. 43). DALJ orosz szótárában (I, 121—2) csak a 6oflpbiuiHHK található, jelentése 'bozótos, bogyós fa, Crataegus; C. Oxyantha ot monogyna'. A tör. yimiéen -n képzős származéka a yimiS 'gyümölcs' szónak; vö. BROCKELMANN , Osttürkische Grammatik 150 (a példák közt a miéinkből ott találunk kettőt, a csagatájt és Kasyari-ét). Meg kell ismételnünk ezek után a kérdést: a gyümölcsény belső magyar fejlemény-e, vagy önálló török jövevényszó? A török és a magyar ugyanabból a szóból képez egy újabb szót: ez lehe': véletlen. A képző mind a két nyelvben hangtanilag pontosan fedi egymást, a nélkül, hogy genetikailag közük lenne egymáshoz: ez is lehet véletlen. De hogy az ily módon képzett két szó szemantikailag igen bonyolult tartalommal ismét pontosan fedje egymást: ez már a véletleneknek oly mértékű találkozása volna, amely a valószínűség tűrési határát meghaladja. Fel kell tehát tennünk, hogy a m. gyümölcsény 'Crataegus; galagonya' forrása egy régi török jimiéen lehetett, melynek a jelentése — mai forrásaink tanúsága szerint — a galagonya (Crataegus; C. oxyantha és C. monogyna) és egyfajta (vad) naspolya (Crataegus azarolus) között ingadozott. Isrnervo a népi botanika terminológiai ingadozását, a magyar és a török szó egyezése jelentéstanilag kifogástalannak mondható. Ehhez még hozzávehetjiik, hogy középkori botanikánk kitűnő ismerője, RAPAICS RAJMOND szerint (A magyar gyümölcs. Bp., 1940. 18) „csontáralma termése révén a naspolya rokona a galagonya".
