Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink I. [MNy LXXIV/1978/, 257-274.]
421 A mag\ u,r nyelv történetében nem eléggé jártas jeles külföldi turkológusok — a magyar gyümölcs bűvöletében — megpróbálták védelmükbe venni az „eltűnt", nem létező csuvas szóvégi Z-t tartalmazó alakot. így RAMSTEDT (Zur Frage 33) a csuv. kimék-t egy korábbi *j\miil-c-bő\ próbálta magyarázni, ahol az f természetesen az általa posztulált altaji kiindulópontot jelentette, mely a köztörökben J-sé fejlődött; a járulékos -6 képzőt a félreértett magvar alakon kívül semmi sem indokolta. DOERFER (TMEN. IV, 195) hivatkozik ugyan, idézőjelben, egy pontatlan ócsuv. *fimis alakra mint a magyar szó forrására, zárójelben azonban hozzáfűzi, hogy e helyett helyesebbnek tartja egy ócsuv. *dxmeli vagy hozzá hasonló alak feltevését, ahol az IS megfelelne a köztör. J-nek, az őstör. f-nek. E feltevés mellékterméke az ócsuv. szókezdő d felbukkanása (y, ill. ] helyett), melyet CLAUSON (i. m. 938) expressis verbis is megfogalmazott, nem sejtvén, hogy a gy magyar fejlemény átvett ócsuv. /-bői. A gyümölcs nem az egyetlen török szavunk, melyben az les tör. k-re megy vissza. Ilyen még: bölcső < biiilc (van békik, bökük és bükük változata is), bocsát, bocsánik, búcsú (a magyar régiségben van e szavaknak l-ea változatuk is); vö. tör. boSat-, boian-, boéuy. Mindennek semmi köze nincs sem az ócsuvashoz, sem az őstörökhöz; az l a magyarban jól ismert járulékhang, mellyel sokat foglalkoztak. Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk különben a cs )> les esetében is: bölcs < bügükx, ács (az áca-nak van álcs változata is) < ayac'i, szűcs (a szűcsnek is van a régiségben szülcs változata) < kivéi. Ilyen különben a szemölcs is, melyet korábban helytelenül a gyümölcs párjának tartottak. 11. ATESz. I, 1140 a gyümölcs alatt említ még egy szót, a gyümölcsény-t, a nélkül, hogy jelentéséről vagy származék jellegéről szólna. GOMBOCZ (BTLW. 82) is a gyümölcs alá sorolja, do a címszótól elkülönítve tárgyalja, megemlíti, hogy származékszó, jelentéseit is közli, de nem foglalkozik velük bővebben. Pedig erről ie érdemes egy-két szót ejteni, mert gyümölcsény szavunk jelentése távolról sem azonos a gyümölcs-éve 1; azonosítása nem könnyű sokszor általános, nehezen megfogható értelmezései miatt. A NySz. meghatározása szerint a gyümölcsény jelentése: 'arbor ulmus; dumus; Strauch, Gestrüppe'; a latin meghatározásnak a német nem éppen pontos fordítása. Az OklSz. közli ugyan e meghatározást is, de indokoltnak tartja, hogy kérdőjellel kísérje SZARVAS GÁBOR olykor nagyvonalú értelmezéseit. Az OklSz. a következő meghatározásokat nyújtja: gyümölcsény: értelmezés azonos a fentivel; gyümölcsény-bokor: 'dumus ulmorum, dumus; Ulmenstraucli, Strauch?'; gyümölcsény-fa: 'ulmus; Ulme?'. Egyetlen egy adat van, az 1386-os oklevélből, amely a gyümölcsény-t ulmus-nak nevezi, nyilván tágabban vett 'cserje* értelemben. A gyümölcsény szó különben a XIV—XV. században jelentkezik utoljára forrásainkban, azután eltűnik nyelvünkből, s helyét — úgy látszik — egy újabb, máig használatos szó foglalta el. A gyümölcsény-re (ebből: gyümölcsényes) vonatkozó adatainkat latin megközelítéseik szerint a következőkben tekinthetjük át. (Adatainkat az OklSz.-ból vettük.) Az oklevelek gyakran a gyümölcsény meghatározására általános megjelöléseket használnak. Ilyen a arbor 'fa': 1251 1255: gemelchen; 1255: ghumluchyn; 1269: Gymulchen; 1272: Gymylchen; 1296: gymilchyn. Ugvane latin meghatározást követően a magyar szóban is előfordul a fa megjelölés: 1311:
