Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink I. [MNy LXXIV/1978/, 257-274.]
417 (uo.), alt. jeten, deten (ORS. 54), hak. célon (ChrS. 318), tuv. leden (TRS. 524), jak. sättü uon (PEK. II, 2181), sárga ujg. jeton, jeton (MAL . 40). Amíg 60 ós 70 on ('tíz')-nal szerkesztett alakja a török régiségben ismeretlen, és a mai török nyelveknek csak egy szűk körén belül használatos, addig 80 és 90 on-nal kombinált alakja általánosnak és kizárólagosnak mondható a régi és a mai török nyelvekben egyaránt. A fontosabb adatok ezek: türk sâkiz on (TALATTEKIN 367), ujgur säkiz on (a legrégibb emiékektől a XV. századig; vö.: ZIEME : BTT. V, 85; HAMILTON, Un conte bouddhique 126; LIGETI: AOr. XIX, 193); KÂ §y. säksön (BROCK. 175: säksön; CLAUSON: säksön; DTS.: seksün); horezmi säksän (FAZYLOV II, 279); IMuhanná säksän (BATTAL 59); csag. seksän (PDC. 370). A mai nyelvekben összevont palatalis hangrendű alakban él tovább a szó: oszm. seksen (HONY 310), az. säksän (ARS. 180), tkm. segsen (TRS. 570), gag. seksän (GRMS. 407) stb., stb. A szibériai csoport még őrzi a régi állapot emlékét: alt., tel. säyisän (RADL. IV, 447), alt. segizen (RAS. 68, ORS 126), hak. sigizon (ChRS. 186), tuv. sezen (TRS. 371; ses '8'), jak. ayis non (PEK. I, 24), sárga ujg. saqison, saqson (MAL. 99). Szerkezetileg ide tartozik a csuvas sakarvunná (RCS. 91) is. Hasonló a helyzet a 90 török nyelvű adataival. Ezúttal is elegendő néhány példa: türk toqquzon (MALOV, Pamj. 432); ujg. toquzon (GABAIN, Alttürk. Gram. 103; TEZCAN: BTT. III, 58; LIGETI: AOr. XIX, 266); KFÓY. toqsön (BROCK. 214; DTS. 577: toqsun); IM. toksan (BATTAL 74); Tefsir toqsan (BCR. 307); kipcsak toqsan (HOUTSMA 22); stb. A mai nyelvekben szintén összevont, de veláris hangrendű alakban él: oszm. doksan (HONY 86), az. dojsan (ARS. 74), tkm. togsan (TRS. 637, de dokuz '8'), gag. doksan (GRMS. 150); a nem oğuz nyelvekben toqsan (vö. RADL. III, U65), hak. toyizan (ChRS. 229), tuv. tozan (TRS. 414; tos '9'), jak. toyus uon (PEK. III, 2702), s. ujg. toqson (MAL . 12ö). Csuvas täjärvun(n)ä, tdjärvun (RCS. 152). A kérdéses számnevek puszta áttekintése meggyőz arról, hogy altm'il '60' és yetmil '70' nem képzett, de összetett szavak, s a bennük második elemként használt -mii ugyanazt a jelentéstani funkciót tölti be, mint a '80' ós '90' nevében az on, más szóval a -mii eredetileg szintén 'tíz'-et jelentett. A két elhomályosult összetételen kívül azonban ismeretlen a szó a törökségben, s oda feltehetőleg idegenből került, egy ez idő szerint közelebbről meg nem határozható időpontban. Magyarázásukra több kísérlet történt (felsorolásukat lásd SEVORTJANnál), közülük egyedül NÉMETH GYULÁÓ érdemel figyelmet; vö. Az uráli és török nyelvek ősi kapcsolatai: NyK. XLVII, 82 ós Probleme der türkischen Urzeit: BOH. V, 82. E szerint a tör. -mil finnugor megfelelőkhöz kapcsolandó. Valójában a finnugor nyelveket ezúttal csak a magyar ós a permi nyelvek képviselik. Sajátságos módon ezek a megfelelők itt is csak összetételekben fordulnak elő. Az ide tartozó magyar harminc < yarm-misz (csökevényei a nyolc és kilenc számnevekben) ősmagyar kori permi jövevényszó, a permi nyelvek -mis, -mis szavának nincs finnugor kori előzménye, mert e korban még nem alakult İd a tizes számrendszer; vö. MNyFgrE. II, 268. Nem kevésbé feltűnő, hogy pl. a zürjénben a nelamis '40', vetimis '50', kvajtemis '60' mellett ugyanebben a nyelvben a nilämin '40; negy-ven', veti min '50', kvájtf min '60 alakok is megvannak; vö. SZINNYEI, NVH 7. 56. . NÉMETH GYULA a finnugor (uráli?) és török nyolvek viszonyát több száz éven át tartó szoros, ősrokonságszerű érintkezésből magyarázza. Kronolo-
