Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink I. [MNy LXXIV/1978/, 257-274.]

416 kezünk róla —: jövevényszavait az átvevő nyelv nem mindig meríti az átadó nyelv eredeti szókészletéből, olykor bizony belemarkol annak jövevényszavaiba is. Régi nézetét később is fenntartotta RAMSTEDT, bár azt némi fenntartással körülbástyázta (Einführung in die altaische Sprachwissenschaft II, 106, 108), ezzel kapcsolatban viszont lehetségesnek tartotta a köztörök és csuvas 60 és 70 számnevek idevonását. Nézetéhez csatlakozott — óvatos formában — RASÄNEN is (Materialien zur Morphologie der türkischen Sprachen 137). Ismeretes valóban, hogy a köztör. altmié '60' és yétmiS '70' megfelelője a csuvasban útinál és éitmil, azaz a köztör. -mié-, -mü-sel szemben a csuv.-ban -mâl, -mil jelentkezik. A két számnévben világosan felismerhető az alti '6' és yéti '7'; CLAUSON (EtymDict. 130) szerint ezeknek a származéka, mégpedig egy „szokatlan képző" (with the unusual suffixe) segítségével. Tehát képzőre gondol ő is, ha nem is a török participium perfecti és praeteritum indefinitum képzőjére, mint RAMSTEDT. A két számnév jelentősebb adatai a következők. Az első közülük előfordul a jeniszeji feliratokban, mégpedig altmii [•ltmiS] és altmis [*ltmis

2] alakban (S. E. MALOV, Enisejskaja pisjmennostj tjurkov. M.-L., 1952. 1, 41, 48 és 26). Az elsőként említett adat talán ókirgiz, s a IX. századra tehető. A többi régi török emlékben bőségesen van adatolva e számnév, így az ujgurban mind a három korszakból altmii (GABAIN: TTT. VIII, L ?; KABA-ZIEME: BTT. VII, 83; LIGETI: AOr. XIX, 129); horezmi, QB„ csag. altmii (BODBOGLIGETI, Gülistan 198; DTS. 40; PDC. 31); kipcsak altmii (HOUTSMA 22; stb.), altimié (ZAJ^CZKOWSKI, Bulgat 7; TELEGDI, Qawánin 292; nyilván másodlagos alakkal van dolgunk, vö. ugyané források yetmii alakját); Ibn Muhanna altmii (B

ATTAL 10). Mai nyelvekben: altmié (oszm., az., tkm., gag.; tat. bask„ kar. stb.), altmui (kumük), altimii (kar. T.), alpis (kzk„ nog., kkalp.); áltmii (özb.); altm'ii, almié (turki, mai ujg.). Vö. CLAUSON, EtymDict. 130; SEVOBTJAN, Etimologiéeskij slovarj tjurkskich jazykov 141 (teljes felsorolással). A yetmii '70' szintén előfordul már a legrégibb emlékekben. A feliratokban: yätmis [y

2t

2ms

2] (Kül tägin 12, Ongin 9) és yOtmii [yH

2mS] (Bilgä qayan 11; vö. T

ALAT T

EKIN 402), valamint ókirg. yetmii [y^miá] és ydtmii [y*t

2mS] (MALOV, En. 49, 41); ujg. yitmié (Man. I, 20, 15; LIGETI: AOr. XIX, 286); Rabg. yätmii (MALOV, Pamj. 387); IM. yitmii (B

ATTAL 90); kipcsak ydtmii (HOUTSMA 12); stb. A mai nyelvekben: oszm. yetmiş (HONY 401), az., tkm. gag. yetmii (ARS. 80; TRS. 312; GRMS. 180); turki yetmii (JAB. 155), mai ujg. ydtmii (NADÍIP, URS. 783); kar. L. ydlmis, kzk. yetmii (RADL. III, 367, 368); bar. yitmii (RADL. III, 525); szalar yimii, yémui (K

AK. 195); kzk. Jetpia (RADL. IV, 83); tat. Jitmii (RADL. IV, 153); kkalp. jetpia (RKkS. 920); karacs.-balk. jetmii és üí jiyírma bla on 'három húsz és tíz' (RKBS. 570); stb. Merőben más eljárást követnek a szibériai török nyelvek (és a sárga ujgurok nyelve). Ezek a nyelvek az alti '6' és yeti '7' számneveket nem -mii (-mii)sel kombinálják, hanem az on 'tíz' számnévvel, vagyis a '60' ós '70' fenti alakjai helyett a 'hat tíz' és a 'hét tíz' kifejezést használják. Példáink: altaji török (ojrot) altan (< alti on) '60' (RADL. I, 403; ORS. 17); teleut, sór, lebed, kacsa, küerik alton (< alti on) (RADL. I, 404), szagáj, kojbál alton (RADL. III, 1315); hakasz alton (ChRS. 24), tuvai aldan (TRS. 54), ^N^O u

o?

t(

Pe

k- l< 8

1): sárga ujgur alton (M

AL. 14). Továbbá: alt. jättän 70 (KADL. III, 366), küer. jätton (uo.), kojb., kacsa jetton (uo.), tel. 'jätton