Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink I. [MNy LXXIV/1978/, 257-274.]
414 fényképről másolta, olvan akribiával, hogy még a sorvégeket is jelölték, a szóvégi szigniák helyett is megtartották az eredeti o gráfiát. Természetes, hogy szövegükben ily módon aak/uov-r^rj olvasható; igaz, jegyzetben utalnak MORAVCSIK közlésére, amely szerint a vatikáni kéziratban kétszer âlpovzÇrjç olvasható. Már nem természetes az, hogy nem jelezték, hogy a név elején a o szövegromlás eredménye, ezt ugyanis az 1926-os cikk alapján már sejteni lehetett. Igaz, csak 1938-ban közölte MORAVCSIK helyszíni vizsgálatainak eredményeként, hogy a a későbbi betoldás. Ezt bizonyítja egyrészt az a körülmény, hogy a a feltűnően kicsire van írva, nyilván azért, hogy a már korábban ott levő két betű közé beférjen, másrészt az, hogy az á felett kissé jobbra nagyítóval tisztán kivehető valami vakarás, amolv által egy későbbi kéz az a felett eredetileg meglevő spiritus lenist eltűntette. A lényeget tömören így foglalta össze GYÓNI MÁTYÁS (A magyar nyelv görög feljegvzéses szórványemlékei. Bp., 1943. 16): ,,A P 2-ben mindhárom előfordulási helyen, a V-ben és a P 1-ben az első helyen mutatkozó aakpovzÇrjçról MORAVCSIK GYULA kimutatta, hogy nem tekinthető alakváltozatnak, hanem csak átvitelből és későbbi kéz torzításából keletkezett, illetőleg továbbvitt szövegromlásnak." Vö. még MORAVCSIK GYULA, Bíborbanszületett Konstantin, A birodalom kormánvzása. Bp., 1950. 170 — 5 és Bvzantonoturcica. Berlin, 1958. I, 63—4. A magyar fejedelem nevét BEKKKR görög szövegében mind a három helyen torzított formában rögzítette, tőle került hozzánk így. Azaz hogy a torzulás nálunk még tovább is fejlődött. MARCZALI lemásolva BEKKER szövegét kifelejtett belőle 11 szót (MNv. XXII, 84. jegvz.), a kimaradt szavak közé tartozott az egyik oakpovzÇrjc; is. A két előfordulást tovább apasztotta egyre az ÓMOlv.; ez az egv — változatlanul hibás alakban — tovább vándorolt a MSzFgrE.-be és a TESz.-be. I'gv gondolom, itt az ideje, hogy végre visszatérjünk Konstantnos eredeti, helyes névalakjához, amely âÂfiovzÇrjç (alanyeset), és alpovzl^rj (tárgyeset). 8. Korábbi felfogás szerint a görög gráfia magyar Almucsi vagy Almucs alakot takarhatott, azonban GYÓNI (i. m. 18) világosan kimutatta, hogy csak az Almucs olvasat a helyes. Almucs és Almus egyazon névnek két magyar változata. A magyarázatul szolgáló cs > s változásról, amely nem ritkán az s > es változással kereszteződik, számos hosszabb-rövidebb megjegyzés látott napvilágot, de az egész kérdést áttekintő monografikus feldolgozás még várat magára, bár égető szükség volna rá egész sor függőben levő kérdés megnyugtató megoldásához. Török jövevényszavaink kapcsán magam is utaltam néhány vonatkozására, legutóbb vö. MNvTK. I, 185 (= LIGETI LAJOS, A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van: Budapest Oriental Reprints, Series A 1. Bp., 1977.; Editors E. S CHÜTZ — E. APOR). Figyelemre méltó, hogy Almucs nem az egyetlen a Konstantinos feljegyezte nem nagy számú magyar név között, amely cs-t tartalmaz a későbbi s-es alakkal szemben. Ilyen: Tarkacsu (Tarkacs), Termacsu (Termacs),Jutocsa, Falics; ezek később (főleg helynevekben) Tarhos, Tormás, Jutás (és *Falis) alakban tükröződnek. Különben Konstantinos magyar szórványemlékei megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, mert egyetlen forrásból származó, egységes nyelvi (nyelvjárási) anyagot tartalmaznak.
