Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink I. [MNy LXXIV/1978/, 257-274.]
408 (Xéhánv kisebb lapsust nem árt mindjárt kiigazítani: az idézett szövegben yevédai helyett yevioáai található, gjteg helyett fjneg, a váradi püspökség XIII. századi tizedjegyzékéből idézett Alumas nem szn., hanem falunév, melyet a későbbi Álmosd-áó! azonosított BUNYITAT.) Az Álmos név valóban az álom szó származéka? 3. Megjegyzéseinket kezdjük Anonvmusszal. A korábbi, rész-idézetekből fakadó félreértések kiküszöbölése céljából lássuk az Álmos-ra („De Almo primo duce") vonatkozó 3. fejezetet teljes egészében: „Anno dominice incarnationis DCCC-o XVIIII-o Vgek, sicut supra diximus, longo poßt tempore de genere Magog regis erat quidam nobiliseimus dux Scithie, qu: duxit sibi uxorem in Dentumoger filiam Eunedubeliani ducis, nomine Emesu, de qua genuit filium, qui agnominatus est Almus. Sed ab eventu divino est nominatus Almus, quia matri eius pregnanti per sompnium apparuit divina visio in forma asturis, que quasi veniens earn gravidavit et innotuit ei, quod de utero eius egrederetur torrens et de lumbis eius reges gloriosi propagarentur, sed non in sua multiplicarentur terra. Quia ergo sompnium in lingua Hungarica dicitur almu et illius ortus per sompnium fuit pronosticatum, ideo ipse vocatus est Almus. Vel ideo vocatus est Almus, id est sanetus, quia ex progenie eius saneti reges et duces e rant nascituri. Quid ultra." (E. S ZENTPÉTEBY , Scriptores Rerum Hungaricarum I, 38.) Fordítás: „Az Űr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő multán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcitiának, aki feleségül vette Doni-Magyarban önedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakadt és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak — ami latinul annyi, mint szent —, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet." ( P AIS DEZSŐ, Magyar Anonymus 25 — 6.) Álmos neve minden bizonnyal szerepelt már a XI. századi Ős-Gestában is, de névmagyarázata aligha. Ez utóbbi ugyanis szembeszökően magán viseli Anonymus név-etimológiáinak jellegzetes jegyeit. A magyarázatnak ugyan ez esetben némi hitelt látszik kölcsönözni az, hogy az az Álmos-nemzetség szent tocem-madarának, aztwiwr-nak (a turulnak) a legendájához kapcsolódik. Ha azonban végigolvassuk a névmagyarázat teljes szövegét, világosan láthatjuk, hogy Anonymus itt nem hagyományos magyarázatot rögzít, C3ak saját ötletét közli, s ezt az ötletet — az Álmos névnek az álom-ból való magyarázatát — maga sem találta különösebben meggyőzőnek, mert elmondása után azon nyomban felajánlja helyette a latin (Umus-ból való eredeztetést. (A latin etimológiából annyit mindenesetre kiolvashatunk, hogy a latin -ws-t már Anonymus is -wa-nak, nem pedig -wsz-nak olvasta.)
