Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink I. [MNy LXXIV/1978/, 257-274.]
409 4. Mindkét magyarázat népetimológia a javából. Ugyanezzel a problémával egészen távoli területen is találkoztam. A mongol Gesta (A mongolok titkos története és az Altan debter) névtelen szerzője gyakran fűz nyelvi értelmezést nevezetes személyek és helyek nevéhez: e „magyarázatok" — népetimológiák, melyek átkerültek a mongol forrásokat felhasználó perzsa történetíró, Rasidu-'d-Dín művébe ıs. A perzsa források mongol elemeinek jeles feldolgozója, G ERHARD D OERFER e magyarázatokkal szembon teljesen elutasító álláspontot foglalt el, magam viszont rámutattam arra, hogy az elutasítás indokolt a kérdéses tulajdonnevek népetimológiáival szemben, viszont a népetimológia alapjául szolgáló közszó hitelességéhez nem fér kétség; vö. AOr. XVII, 345. Nincs ez másként Anonymusnál sem. A Szerencs (Zerenche) név értelmezése értéktelen népetimológia, ellenben a vele összefüggésbe hozott zerelmes és zerelmu hiteles emléke az akkori magyar nyelvnek (,,et nominaverunt locum ilium amabilem, quod interpretatur in lingua eorum zerelmes eo, quod multum dilexerunt ilium locum, et a die illo usque nunc a zerelmu locus ille vocatur Zerenche": Scriptores I, 57; „mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy nevének latinul amabilİ8, a saját nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészer mostanáig a szerelemről Szerencsének hívják a helyet": PAI9 47). Népetimológia a M én-Marót név magyarázata is, de hiteles a magyarázat alapjául szolgáló menu (mén) 'csődör' („cuius nepos est ab Hungaris Menu-morout eo, quod plures habebat arnicas": Scriptores I, 49; „kinek az unokáját a magyarok Mén-Marótnak mondták, még pedig azért, mert több asszonya volt": PAIS 38). Végül népetimológiának gondolom az Esküllő magyarázatát is („in loco illo, qui dicitur Esculeu, fidem cum iuramento firmaverunt et a die illo locus ille nuncupatus est Esculeu eo, quod ibi iuraverunt": Scriptores I, 68; ,,A helyen, melyet Esküllőnek mondanak, esküvel erősítették meg hőségükot. S attól a naptól kezdve hívták ezt a helyet Esküilőnek azért, mert ott esküdtek": PAIS 114). PAIS szerint (i. h.) a helynévnek „az es£ü-ből való származtatása nem épen lehetetlen"; a latin szöveg kommentárjában (68, 1. jegyz.) helyette javasolt török etimológiáról sajnos ez már kevésbé mondható. ATESz. I, 796 úgy véli, hogy a helynév idevonása kevéssé valószínű. Népetimológiáról lévén szó, ez mellékes kérdés; a lényeg az, hogy mögötte egy nem könnyen meghatározható hiteles igealak áll. A népetimológiák közé tartozik a Munkács név magyarázata is, mégpedig azon esetek közé, ahol a magyarázat alapjául szolgáló magyar munka szóra csak maga a magyarázat utal, anélkül, hogy azt külön rögzítené. („Et cum illuc pervenissent, locum, quem primo occupaverunt, Muncas nominaverunt eo, quod cum maximo laboré ad terram, quam sibi adoptabant, pervenerant": Scriptores I, 51; „Midőn pedig oda megérkeztek, azt a helyet, amelyet először foglaltak el, Munkácsnak nevezték el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, amelyet maguknak annyira áhítottak": P AIS 39.) Anonymus név-etimológiáinak van egy kategóriája, amely már népet iniológiárak is alig nevezhető. Ezek közé az „etimológiák" közé tartoznak az olyan esetek, mint pl. amikor a Hungaria-t és Hungnrus-t Hungvariá-ra, és Jlungvarus-rii torzítva Hungvár (Ungvár) nevéből akarja magyarázni, vagy amikor a Moger nevet a Magog-ga\ próbálja összekapcsolni.
