Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink I. [MNy LXXIV/1978/, 257-274.]

Régi török eredetű neveink I. 1. Több mint ötven éve annak, hogy egy kis cikket szenteltem az Álmos névnek (MNv. XXII, 80 2), amelyben azt próbáltam kimutatni, hogy az — amennyiben török eredetű szervesen illeszkedik törökből származó személyneveink közé, melyek „kivétel nélkül /-török nyelvekből valók s egy sincs köztük, amely abból a bolgár-török nyelvből származnék, amelyikből a magyar nyelv legrégibb jövevényszavait kapta". Bizonyítékul arra hivatkoztam, hogy az Álmos feltehető török eredetijében, az AlmiJ-ban a -mié képző, ennek pedig a csuvasban — a mongol alapján — l-re végződő változata volna várhat«,. E képzőt a lambdacizmus példái közé sorolta RAMSTEDT, nézetét elfogadta GOMBOCZ is. Felderítettem, hogy a várható alakú képző nem mutatható ki a esuvasból, ennek azonban nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Már akkor tisztában voltam az etimológia egynémely gyengéjével, de csak később világosodtak meg előttem bizonyos nehézségek, ígv a lambdacizmusnak sajátos tükröződése esuvasos típusú jövevényszavainkban, egymást keresztező török és magyar hangtani jelenségek stb. Igaz, mindez nemigen befolyásolta volna az Álmos etimológiáját. Különben az Álmos körüli problémák több lényeges pontját tisztázta később MORAVCSIK GYULA (1920., 193H.) és NÉMETH GYULA (1930.). Hogv annyi idő múltán mégis visszatérek e név magyarázatára, azt nem csak azért teszem, hogy megkíséreljem egv-két hozzá fűződő szívós tévedésnek a kigyomlálását, ugyanakkor ráirányítsam a figyelmet a vele kapcsolatban felmerült török formálisnak egyél) magyar vonatkozásaira, hanem főleg azért, bogy napirendre tűzzem esuvasos típusú neveink kérdését. Az újravizsgálásnak az elmúlt évtizedek alatt megértek a feltételei, l'gv látom, hogy IX XII. századi törők eredetű neveink tüzetesebb magyarázata lényeges segítséget nyújthat régi török jövevényszavaink új szempontú értelmezéséhez. 2. A közvetlen indítékot ezúttal is a kitűnő TKSz. szolgáltatta. A TKSz.-ben ugyanis (I, 142) ismét találkozunk Álmos nevével, mégpedig az álom címszó ólén, imigyen: 950 k.: "ot rorgxoi TÓV ág.taót) yevé&AI Trgoéxijivav ägyovra erreg AAL.fiovrLij TÖV avxov naréga" [-- „A türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja Almos". MORAVCSIK GYULA fordításai sz. -zn. (ÓMOlv. 7): 1150 k. (13—14. sz.: „t/uia ergo sonipnium in lingua Hungari«.«, dieitur tthau" (An. 3); 1201 — 4: Alumas sz. szil. (MNv. XXII, 3IM1). Kz után következik három közszói adat, majd a jelentések, végül a származékok, «'•lukon az Almos már letarolt adataival.