Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Az Akadémia Könyvtára és az orientalisztika [Ma-gyar Könyvszemle/1977/1. sz. 3-13.]
400 irodalmi, történelmi emlékeinek tanulmányozásában. Hozzáértéssel gyűjtött kéziratokat, amelyek a török—magyar kapcsolatokra vonatkoztak, különös előszeretettel olyanokat, amelyek a régi török nyelvnek 500—600 éves emlékei közé tartoztak. A Szilágyi Dániel-féle gyűjtemény gerincét mintegy 500 kézirat képezi. Az arab kéziratok számát Vámbéry 25-re teszi, a perzsákét valami 40-re. A többi mind török nyelvű. Közöttük a legtöbb az oszmán birodalom történetével foglalkozik, ahhoz szolgáltat első kézből való forrósokat. E történeti munkák közt több olyan is akad, amely Vámbéry szerint Hammer forrásai közül hiányzik, sőt Feridun bej sem ismeri. Kiemeli a történeti források közül Timur Lenk, Sah Iszmáil, a krími kánok, a „muszka és európai fejedelmeknek a Portához intézett leveleit". Megítélése szerint ez az okiratgyűjtemény sok olyant is tartalmaz, amely nemcsak a török történet számos részletét képes új megvilágításba helyezni, hanem a török — magyar korszak szempontjából is felettébb jelentős. Vámbéry szerint ezek különösen érdekelnék történészeinket és „fiatal orientalistáink ezen részletek lefordításával kiváló szolgálatot tehetnek a magyar tudományosságnak". „Fiatal orientalistáink", úgy látszik, nem olvasták el Vámbéry jelentését, nem végezték el az abban javasolt fordítások kiadását. Igaz, helyette rengeteg más, hódoltság korát megvilágító okmányt kiadtak, fel is dolgozták őket; ez a munka ma sem ért véget. Eggyel azonban adósok maradtak: máig hiányzik a krími tatárok kapcsolatait megvilágító tatár okmányok kiadása. A krími kánok 1477-től kezdve a Portától hűbéri függésbe kerültek, de a magyarokkal való további kapcsolataik ez időtől fogva nemhogy megszűntek volna, de jelentékenyen megerősödtek A hódoltság korára vonatkozó török kéziratok közül Vámbéry kiemeli a Findikli tarihi-t, az Idris Bidbsi-féle üeşt bihişl töredék-részletét, Küçük Nişani történetét, Hasan pasa harcainak a leírását, melyeket Szeged ós Kanizsa táján, meg másutt vívott, Husein pasa történetét, IV. Mohamed hadjáratának a leírását. Más oszmán-török művek kéziratai a temesvári hadjáratot, Kőszeg Kanizsa, Eger ostromát beszélik el figyelmet érdemlő részletességei. Van azonban a Szilágyi Dániel-féle gyűjteménynek egy olyan része, amely a budapesti Turcicaknak nemzetközi rangot biztosít. A régi török nyelvnek, az óoszmánlinak olyan páratlan gazdagságú ós szépségű gyűjteményét tartalmazza, hogy hozzá hasonlóval kevés európai könyvtár dicsekedhotik. E csodálatos gyűjteményről máig nem készült részletes beszámoló. Közülük csak egyről kaptunk alaposabb tudományos ismertetést. Ez Ibn fjatíb költői műve, a Ferah-ndme 1425-26-ból (a kézirat 1521-22-ben készült másolat). 7 A régi török kéziratos emlékek nem szorítkoznak az oszmán-török korra, akad köztük számos olyan mű is, amely a csatagáj nyelv emléke, sőt, úgy látszik, még olyan is, amely ezt a korszakot megelőző időkből származik. Ezek — e keleti török nyelvek és irodalmak újabban előtérbe kerülésével — különös figyelmet érdemelnek. Szilágyi nagy érdeklődést tanúsított a szótárak iránt. Ennek köszönhető, hogy gyűjteményében szép számmal találunk török -arab, török — perzsa, sőt csagatáj —török szótárakat ós szójegyzókeket. 7 J. NÉMETH: Dcts Ferah-näme des Ibn Ijatib. Ein osmanisches Oedicht aus dem }XV. Jahrhundert. Le Monde Oriental XIII, 1919, 145—184.
