Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Az Akadémia Könyvtára és az orientalisztika [Ma-gyar Könyvszemle/1977/1. sz. 3-13.]
399 tanulmányozására gondolunk. Innen indult el Űri János, aki a XVIII. században az oxfordi Bodleiana kéziratainak katalógusát készítette el, Kmoskó Mihály, aki a szír Patrológia egyik vaskos kötetét adta ki, mielőtt arab nyelvi ismereteit a magyar őstörténet forrásainak kutatásaira hasznosította volna. Aİ8tloitner József az ugariti sémi anyag nemzetközi hírű kutatója, az arabista Goldziher Ignác, korának elismert nagy iszlám-kutatója. Nem lehet most feladatunk, hogy az orientalisztika egyéb ágaiban végzett régi kutatásokat még oly vázlatosan is áttekintsük. Azt azonban meg kell említenünk, hogy az ókori Közel-Kelet nyelvi, történeti stb. problémái (egyiptomi stb.) ezek közé tartoznak, csakúgy mint a kaukazológia (örmény, grúz), az iranisztika (szkíta, alán, oszét, baktriai, stb), az indológia. Ha az arabot ós perzsát még egyszer megemlítjük, azzal hangsúlyozni szeretnénk, hogy itt a régi tiszteletreméltó hagyományok mellett új, korszerű eredményekkel kell számolnunk. Orientalisztikánk kialakításában, fejlesztésében Akadémiánknak megalakulásától kezdve vitathatatlanul jelentős szerepe volt: felolvasó ülésein fórumot biztosított a vitás nézetek képviselőinek arra, hogy véleményüket kifejthessék (vita-ülések abban az időben még nem voltak); tanulmányaikat sorrarendre kiadta. Az Akadémiát ebben a tevékenységében a Könyvtár kezdettől fogva támogatta. A rendszeres könyvvásárlás mellett (melynek lehetőségei közismert módon olykor a minimumra zsugorodtak) a könyvcsere olyan értékes anyagot szolgáltatott, amelyet csak a későbbi nemzedékek tudtak igazán megbecsülni. Példaképpen elegendő az első világháború előtti idők orosz nyelvű anyagára utalni, amely olyan sorozatokat, folyóiratokat, egyes kiadványokat tartalmaz, amelyek turkológus vagy mongolista számára nélkülözhetetlenek, de amelyeket pl. Párizs miénknél összehasonlíthatatlanul nagyobb könyvgyűjteményeiben is hasztalanul keresünk. Az idők folyamán a Könyvtáron belül szinte észrevétlenül egy egyre értékesebb orientalisztikai anyag halmozódott fel. Ez az anyag a Könyvtár hagyományos gyarapodási módján a vásárlás és csere mellett — nem utolsó sorban mecénások adományaiból táplálkozott. A keleti anyagon belül megkülönböztetett jelentőségre tettek szert a kéziratok, ezek mellett bizonyos területeken — a keleti nyomtatványok is a ritkaságok közé tartoznak. Könyvtárunk története számon tartja azoknak a nevét is, akik alkalomszerűen egy-egy könyvvel, kisebb gyűjteményekkel gyarapították az orientalisztikai anyagot. Ezekről itt most nom szólhatunk. A jelentősebb gyűjteményekről is csak néhányat emelünk ki, hiszen ezek azok, amelyek rendkívüli értéket kölcsönöznek Könyvtárunk keleti anyagának. Elsőként Szilágyi Dániel gyűjteményéről kell szólnunk, melyet Vá.nbéry Ármin javaslatára szerzett meg az Akadémia. 8 Szilágyi Dániel, „szegény, egyszerű huszár", a szabadságharc leverése után Konstantinápolyba emigrált, ott élt 36 évig, 1885-ben bekövetkezett haláláig. Szilágyi csakhamar megtanult törökül, ám nem elégedett meg az egyszerű beszéd-tudással (megbecsült tolmács is volt), hanem elmélyült a török nyelv * Vámbéry Ármin r. tag . . . jelentése a néhai Szilágyi Dániel Konstantinápolyban elhunyt hazánkfiának keleti kéziratok és nyomtatványokból álló gyűjteményéről. Akad. Ért. 188C. 203-207.
