Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyar-mongol nyelvhasonlítás történetéhez [MNy XXXVII/1941/, 336-338.]
380 terén" című művecske szerzője. Igaz ugyan, hogy BÁLINT összekülönbözött az expedíció vezetőjével és még Sanghaiból visszafordult, mielőtt Kína belsejébe elindultak volna, de a • égzett munkálatokról beszámoló szerzők közt évek múlva me, it ott találjuk őt is szerencsétlen dravida magyar nyelvhasonlításával. BÁLINT GABORnak nyilván megmutatta mongol gyűjtését SZÉCHENYI, az meg túlzott buzgalmában belejavított, s kibővítette a bizoi nyái a szerény terjedelmű anyagot. E buzgó tevékenjség eredménye mindenesetre az lett, hogy az eredeti gyűjtés jóformán teljesen eltűnt, helyét valami redivivus „Párhuzam" foglalta el, amelyben jóformán csak a sajtóhibák újak. Valószínűleg SZÉCHENYI gyűjtéséből származik az árpa—arbai mellett zárójelbe tett arabai alak (vö. az O szójegyzék kalmük arava-ját). Ilyen lehet még: járni — júbó, jábu, ölni — alan, húsz — huori, alacsony — ologhocsi. Jellegzetesen BÁLINT GABORféle, ószakmongóliai adatok: bátya— badza, tócsa— taczu, zokog — dzogosz, irha — aruhan stb. Félreismerhetetlenül elárulják az idegen, pontatlanul felhasznált forrást: kés — khito (BALiNTnál khito- 'vágni'), kucsma — khussi (B. kucsi- 'beföd', a kussi ss-e sajtóhiba), kígyó — ghulgho (B. ghulgho- 'csúszni'), üng, ümög —ümösz (B. ümösz- 'felvesz, felölt'), hang — khangira (B. khangira- 'hangzani'), stb. SZÉCHENYI szótárának szűkszavúsága nemcsak az érthetőség rovására megy, hanem még attól a kevés valószínűségtől is megfosztja a magyar-mongol egyeztetéseket, amely BÁLINT pontosabb adatai alapján legalább elvben fennállott. SZÉCHENYI GRÓF magyar-mongol szóegyeztetései tehát elválaszthatatlanok a kérdés történetében BILINT G ABOR „Párhuzam"itól. Ami még nagyobb baj, eredeti mongol szófeljegyzései használhatatlanok BÁLINT nagytömegű idegen anyagának a belekeverése miatt.
