Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Keletkutatásunk helyzete [Keletkutatás/1973/, 5-13.]
372 tak vissza, amikor Széchenyi Béla szógyűjteményéből kiindulva az északkeleti archaikus tibeti nyelvjárások hangtani viszonyait tettlik vizsgálódás tárgyává. Ugyanebbe a témakörbe tartozik az a monográfia, amely a kanszui archaikus monguor nyelv archaikus tibeti jövevényszavalt vizsgálta. Körösi Csorna örökségét kívántuk ápolni, amikor a buddhizmus tibeti nyelvű kánonának, a Kandzsurnak különös figyelmet szenteltünk. Erre annál inkább szükségünk van, mert a mongol nyelvű kánon tanulmányozása a tibeti eredeti ismerete nélkül számos tanulságtól fosztja meg a kutatót. Eredményeink vannak a preklasszikus tibeti emlékek értelmezésében, feldolgozásában is. A vizsgálatba fogott emlékek elsősorban Tibet Vm-K. századi történetére, földrajzi viszonyaira vonatkoznak, s nem utolsó sóiban Tibet török stb. kapcsolatalt firtatják. Készülőben van az ón. régi nyelv több magyarázó szöjegyzékének a feldolgozása. Tibeti és sinológiai stúdiumainkhoz csatlakozik szervesen s tangut vagy szi-hia nyelv tanulmányozása; első jelentősebb termékei a közeljövőben latnak napvilágot. Aránylag fiatal etnológiánknak nem volt könnyű megtalálnia helyét a nagy múlttal rendelkező, erős nemzetközi mezőnyben; néhány területen azonban, úgy hisszük, sikerült olyan eredményeket elérnünk, amelyek elismerést hoztak számunkra. Az eredmények egy része egy sor elméleti kérdéshez fűződik, ezek: a régi kínai irodalom műfaji kérdései, a kínai filozófiatörténet számos részletkérdése, és nem utolsósorban az ázsiai termelésmód annyit vitatott problémája. Eredményeink vannak a kínai nyelvtörténet területén. Itt elsösoiban a kínai nyelv külső forrásait fogtuk vallatóra, így a T'ang-kori ujgur, tibeti és bráhmi írásos kínai glosszák tanulságalt vizsgáltuk meg. Hasznos tanulsággal kutattuk a Jüan-kori 'phags-pa írásos kínai átírásos anyagot. Ez utóbbi különösen azért nyújtott becses tanulságokat, mert egy olyan betűírásban adott értelmezést, amely a kínai nyelv igényeire készült, s amelyben az átírást nem a lejegyző spontán megfigyelőképessége irányította, hanem egy eleve jól átgondolt kínai rím-szótár rendszere. Nyelvtörténeti kutatásaink tovább folynak: újabban a sino-koreal kérdései kerültek napirendre. Biztatóan bontakoznak ki sino-barbár kutatásaink körvonalai. Jó monográfiák jelentek meg a karluk-kínai, ujgur-kínai, mongol -kínai, tangut-kínai kapcsolatokról. Nem hiányoznak a közvetlenül magyar témák sem, így terjedelmes tanulmány ké szült a magyar irodalom kínai fogadtatásáról, továbbá az Osztrák-Magyar Monarchia Kína-politikájáról. A nagy hagyományokkal rendelkező hazai sémi 111. arab kutatás nem lett hűtlen egykori vallástörténeti hagyományaihoz, ezeket immár marxista Igénnyel folytatják szakembereink,és eredményeikkel elismerést vívtak kl maguknak. Arabistáink folytatták a geográfiai és históriai vonatkozású irodalom vizsgálatának régi hagyományát, miközben a régi forrásanyag magyarázatát új szempontú problémák felvetésével világították meg,ésaz Ismert régi források körét újakkal bővítették. Érdeklődésük központjában változatlanul a magyar őstörténetre, s korai magyarokra és a velük érintkezésbe került töiök és más törzsekre vonatkozó kö zépkorl arab (és a tőlük elválaszthatatlan egykorú, hasonló tárgyú perzsa) tudósítások állnak. Készül e tudósítások szövegének corpusa,melyet majd fordítás és magyarázatok kísérnek. Elsősorban a steppel népek történetének kutatásához csatlakoznak armenlaztikai
