Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

350 Igen fontos még az a körülmény, hogy a bru-za nyelv a legtöbbször a tibeti buddhizmusnak egy igen jellegzetes, régi tanításával, Padmasambhava iskolájával kapcsolatban fordul elő. Ez a mágiával és sok minden különös, az igazi buddhizmustól merőben idegen elemekkel megtömött tan bizonyos egyéb vonatkozásokban is iráni oldal felé vezet bennünket. Padmasambhava iskolájával, másfelől a bon vallással kapcsolatban hallunk egy másik ismeretlen nyelvről is, a zan-zunról. 2an-zun-ot a mai Guge tartománnyal szokás azonosítani, magáról a nyelvről azonban vajmi keveset tudunk. Az a néhány cím, amellyel tibeti fordításokban találkozunk, teljesen elégtelen pontos meghatározására.

1 Ha nyelvi szempontból ugyanolyan bizonytalanságban tévelygünk is az 'a-zti nyelvet illetőleg is, mint akár a bru-za, akár a zari-zun nyelv tekintetében, legalább az azt beszélő népről tudunk egyet-mást részletesebben. T'ang-kori kínai források alapján sikerült Pelliotnak kimutatnia, hogy a tibeti fordítások és eredeti művek gyakran emlegetett 'a-za népe a kínai történelemben jólismert t'u-yü-hun néppel azonos. Az egyik kínai feljegyzés még azt is megjegyzi, hogy a t'u-yü-hun-okat a bárbárok nyelvén a-c'ai-nak (<C*azai, *a-jai) nevezik. A t'u-yü-hun-ok Kr. u. 250-ben jöttek ÉszakKanszuba keletről, a Leao folyó vidékéről, ahol a sien-pi népbe tartoztak. Ez a töredék Észak Kanszuból tovább vándorolt a Kuku-nor felé, és a IV. sz.-ban k'iang, azaz tibeti-fajta törkezők : 'bru-za, gru-za, gru-sa. bru-sal, bru-sal, A. H. Francke szövegeiben még bru-sad és s bru-sal alak is előfordul : A. H. Francke, Antiquites of Indian Tibet. Part II, The Chronicles ot Ladakh and Minor Chronicles, ed. F. W. Thomas, Calcutta 1926. Különben az itt kiadott ladakhi Rgyal-rabs szintén ismeri Khri-sroii ldc-bcan sBal-ti és Bru-sal elleni hadjáratát (i. m. 87—8) valamint a Ral-pa-can, másként Khri-gcug Ide-bcan idejére vonatkoztatott emlilést is (uo. 90). A kisebb krónikákban is találkozunk a bru-za névvel (i. index). Gilgittel való egybevetést senki sem vonta kétségbe. A nyelvet F. W. Thomas előbb Khotanéval azonosította, majd egytagú nyelvre gondolt, s megemlítette a burushaskit; vö. már Läufer: T'oung Pao IX, 3, 1. jegyzetel. 1 Két zan-zun nyelvű cimről vö. T'oung Pao XXVII, 122. A. H. Francke. Antiquities II, 167—71 : The Kings ol Gu-ge. Továbbá uRyanő : Dokument aus Turfan in tibetischer Schrill, aber unbekannter Sprache : SPAW. 1927, 129-30.