Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

351 zsek között erős nomád birodalmat alapított, melyet 663-ban vertek le a tibetiek.

1 A t'u-yü-hun (ill. ily módon az 'a-za) nyelvet Parker, Chavannes, Franke tunguznak tartotta, Rockhill, Laufer viszont mongolnak. Ehhez az utóbbi nézethez csatlakozott Pelliot is, aki a kínaiaknál fennmaradt néhány szó alapján próbálta igazolni ezt a nézetét. A mongol-feltevésnek egyelőre nem mondanak ellent a tibeti források, mert mint említettük, ezek nem tartalmaznak semmiféle a-za-nyelvű feljegyzést. Az bizonyos, hogy egyik fennmaradt ismeretlen nyelvű szöveg,, vagy szórvány-emlék sem mongol jellegű.

2 1 B. Laufer, Die ,Sage von der goldgrabenden Ameisen : T

'oung Pao IX. 450— 1 a tibeli Rgyal-rabs gsal-ba'i me-lon alapján a kínaiaknál t'u-jü• hun néven szereplő népei a tibeti forrás thu-lu-hun népével azonosilja. P Pelliot, Les noms tibétains des T'ou-yu-houen et des Ouîgours : Journ. As 1912 iL 520- 23 L. A. Weddel : JRAS. 1909. 936- 7 ; 1910, 1263 drug ill. drug-gu és t'u-yü-hun azonosítását cáfolva hivatkozik a Bibliothéque Nationale Inventaire Pelliot 2762. sz. kéziratára, amelyben több kínai-tibeti népnév-azonosítás közül kiemeli a tibeti 'a-zu-t is, amelynek a kínai t'ui hun (a t'u-yü hun ismert változata) a megfelelője. A. H. Francke több izben (Stein A„ Ancient Khotan II. 1462; JRAS. 1914. 46) Lahullal azonosította 'a-za-t. P. Pelliot megcáfolta ezt a nézetet is : Journ. As. 1914 II, 124. (Legutóbb erre vonatkozólag megint A. H. Francke. Antiquites II. 71, 279.) A Journ. As.-ban közölt megelőző megjegyzését figyelmen kívül hagyva, újra Foglalkozott e kérdéssel Pelliot, Note sur les T'u-yu-houen et les Sou-p'i: T'oung Pao XX, 321—31 címen, s újabb kínai adatok segítségével bizonyított. F. W. Thomas, The Ha-za of Chinese Turkestan : JRAS. 1926, 311 —12 csak részben fogadja el Pelliot érvelését, s nézete szerint két különböző népet tévesztettek össze a kínaiak. Egy újabb cikkében a turkesztáni tibeli leletek alapján az 'a-za nép történelére vonatkozó adatokat gyűjtötte össze F. W. Thomas, Tibetan Documents concerning Chinese Turkestan. I. The Ha-za . JRAS. 1927, 51 — 85. 2 Elkerülte P. Pelliot ügyeimét, hogy a kínai forrásokban előforduló t'u-yü-hun szórvány-nyelvemlékeket már K. Shiratori is magyarázta, mégpedig hasonló módon (Über die Sprache der Hiungnu und der Tunghu-stämme. 1902.) F. W. Thomas. A new Central Asian Language : JRAS. 1926, 312-3 újabb tibeti kéziratok alapján azi igyekszik bizonyítani, hogy az a-za ú. n. indokinai típusú nyelv voll, állítása igazolására mindjárt fel is sorolja az ,'aza" számneveket egytől hétig, pl. 'ír '1', lug '6' stb. A (elsorolt számnevek csakugyan indokínai nyelvtipust mutatnak, mégpedig azon egyszerű okból, hogy azok nem 'a-za, hanem a T'ang-kori kiejtés szerinti kínai számnevek. Thomas csúnya tévedés áldozata lelt és később magának is látnia kellett, hogy az a-za nyelvűnek tartott tibeti betűs kézirat nem más. mint egy T'angkori kínai nyelvű buddhista szöveg, mellyel Clauson társaságában később