Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

342 Előkerült Közép-Ázsiából még több más eddig ismeretlen nyelv is. Az egyiknek, az I. nyelvnek mindjárt két dialektusa került napvilágra Az egyik nyelvjárás emlékei főleg Kucsa vidékéről, a másikéi leginkább Karasár és Turfán környékéről származnak. A Kucsa-vidéki nyelvjárást eleinte egyszerűen Anyelvjárásnak, a Turfán környékit B-nyelvjárásnak nevezték, de amikor pontos azonosításukról lett volna szó, valóságos zűrzavar keletkezett. Az A-dialektust felváltva nevezték kucsainak, tohárnak. A B-nyelvjárás emlékei számosabbak, jelentősebbek lévén (leginkább kéziratok), csakhamar sikerült megállapítani a segítségükkel, hogy az I. nyelv nem iráni, hanem nyugati indoeurópai típusú nyelv, és hogy közel áll többek között a szlávhoz, az italo-keltához. De a B-dialektus nevét illetőleg sem tudtak a kutatók dűlőre jutni. Nevezték aráinak, tohárnak, karasárinak és tartották a kínai történetíróknál emlegetett jüecsik nyelvének is.

1 mircovhó! ismerjük, azonban még ehhez is rengeteg hozzáfűzni való van. A mongol szókincsben egyesek a szogd elemeken kivül tohár és kucsai jövevényeket is sejtettek. Mongol szempontból a lényeg azonban más : melyek azok a jövevények, amelyek ujgur közvetítéssel kerültek a mongol buddhista szókincsbe, s melyek azok a szanszkrittól eltérő hangalakú, prakritos jellegű szavak, amelyek més csatornán (néha, de nagyon ritkán, tibeti közvetítéssel) kerültek a mongolba. 1 A tohár kérdésnek kitűnő magyar nyelvű összefoglalása és kritikája : Gaál László. A iochár nép és nyelve : KCsA. II. 244—67. Megjegyezzük, hogy az italo-kelta és a szláv mellett emlegetni szokták közös vonásokra hivatkozva az örményt, a görögöt, a trák-frígot, sőt a hittitát is. azonban Meillet és Benveniste véleménye szerint ez nem jelent szorosabb kapcsolatot, rokonságot a tohár és a felsorolt nyelvek között, hanem egyszerűen megőrzött indoeurópai sajátságok összecsengéséről van szó. Az újabban megjelent fontosabb dolgozatok közül megemlítjük : Sten Konow, War „Tocharisch" die Sprache der Focharer 7 : Asia Major IX. 455— 66. S. Konow arra a végeredményre jut. hogy a tohárnak nevezett nyelv csakugyan a jüecsik nyelvét jelenti, de csak attól az időpontt'! kezdve, hogy a jüecsik a tohárokat meghódították. A régi tohár nyelv szerinte valamilyen iráni nyelv lehetett, mely a ma sakának nevezett keleti iráni nyelvhez hasonlíthatott. Sylvain Lévi, Le „Tocharien": Journ. As. 1933 1, 130 c. cikkében megint állást foglalt a tohár elnevezés ellen, s rámutatott arra is, hogy E. Sieg—W. Siegling tohár nyelvtanában (Tocharische Grammalik. Göltingen 1931) már nem találkozunk az 1908-ban hangoztatott és hevesen védett állásponttal, hogy : „tocharisch. die Sprache der Indoskythen." Főleg e két dolgozat indította P. Pelliot-t arra,