Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

343 Történeti szempontból különösen nagy ennek az utóbbi nyelvjárásnak a jelentősége, mert hiszen két olyan fontos néppel hozták összefüggésbe, mint a tohár meg a jüecsi vagy indoszkíta nép. Ismeretes, hogy miután a jüecsik az ázsiai hunok (hiung-nu) nyomása alatt kettészakadtak, a nagyobbik részük Közép-Ázsiába vándorolt a régi, Nyugat-Kanszu és Kuku-nor vidéki hazából. Ez a messze nyugatra vándorolt töredék meghódította a tohárokat. Nyilván ez az oka annak, hogy már igen korán összetévesztették, ill. azonosnak tartották a két népet. Egy másik újonnan felfedezett nyelvet a kutatók kezdetben 11. nyelvnek neveztek. Emlékei a Kr. u. VI—X. sz.-ból valók, még pedig a régebbiek Khotan, az újabbak Tun-huang környékéről származnak. Ezt a nyelvet Leumann árjának, Pelliot keleti iráninak, újabban Lüders nyomán pedig safednak nevezik. Általában Khotan nyelvének tartják. Talán nem felesleges megjegyeznünk, hogy egyidőben Stäel-Holstein ezt a nyelvet akarta tohárnak nevezni.

1 De nincs most terünk valamennyi Közép-Ázsiával kapcsolatban felmerült újabb nyelvi problémának még oly vázlatos megvitatására sem. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a híres T'ang-kori buddhista zarándok, Hiüan-cang munkájának egyik helyén felsorolt hat középázsiai nyelv és írás közül csak egyetlen egyet tudunk teljes bizonyossággal azonosítani.

2 Ezek az újonnan előkerült indoeurópai (iráni, stb.) nyelvű emlékek legnagyobbrészt szintén buddhista töredékeket tartalmaznak. Futólag említettük már az ujgurok buddhizmusát is. Talán nem is meglepő, hogy amint tagadhatatlan kapcsolatot látunk Közép-Ázsia és Kína buddhista művészete között, épúgy felismerhetjük az előbbinek a befolyását a buddhista hogy idevonatkozó megjegyzéseit közzétegye. Vö. P. Pelliot. Tokharien et koutchéen : Journ. As. 1934 1, 23—106. Következtetéseit a kínai adatok és a vonatkozó ujgur colophonok pontos mérlegelése után vonja le : az I. nyelv A-dialektusa csakugyan toharisztáni nyelv, amelyet megillet a tohár elnevezés annak hangsúlyozásával, hogy pontosabban ez a kusanak nyelve ; az 1. nyelv B-nyelvjárása Kuéa (Kuci, Küsän) nyelve és szorosan rokon a toharisztáni tohárral. 1 Vö. legutóbb P. Pelliot: Journ. As. 1934 I, 51-2, 62. 2 P. Pelliot: Journ. As. 1934 I. 51.