Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]
Tibeti (orrások Közép-Ázsia történetéhez 1 Mikor mintegy száz esztendővel ezelőtt Körösi Csoma Sándor úttörő munkái fényt kezdtek deríteni egy addig jóformán ismeretlen nyelvre, a tibetire, már akkor nyilvánvaló lett, hogy az új stúdium jelentősége nem is annyira a nyelvi és nyelvészeti természetű anyag érdekességében és gazdagságában gyökerezik, mint inkább abban, hogy mindez az új nyelvtani és szótári munka kulcsot ad a kutatók kezébe egy terjedelmes vallási irodalom tibeti fordításának a feltárásához. E vallási irodalom szanszkrit nyelvű, meglehetősen gyér számú emlékei alapján épen akkoriban kezdtek kibontakozni, Hodgson és Wilson értekezései nyomán, Ázsia egyik legfontosabb vallási és filozófiai rendszerének, a buddhizmusnak a körvonalai.* Könnyen elképzelhetjük azt a bámulattal vegyes meglepetést, amikor Csoma munkáiból arról értesült a tudós világ, hogy a buddhizmus északi ágának szanszkritból fordított tibeti nyelvű kánona teljes egészében ránk maradt, s hogy több tibeti láma-kolostorban megtalálható ez az egész könyvtárt jelentő gazdag anyag. Ma, amikor a buddhizmus történetét főbb vonásokban jól ismerjük, még jobban megnőtt a tibeti nyelvű kánon iránti megbecsülésünk; tudjuk, hogy hányatott sorsa alatt a szanszkrit kánon jórésze elveszett, s ha egyes szövegek teljes egészükben, vagy csonkán, széltől, homoktól tépett papyrusokon elő is kerültek, bizonyos tractatusokra vonatkozólag az eredeti helyett mindvégig a tibeti fordításokra leszünk utalva. 1 A Körösi Csoma-Társaság 1933. okt. 19-i ülésén tartott [elolvasás. 4 E. Burnout, Introduction á l'histoire du Bouddhisme indien I. Paris 1844. 1. 6—7.