Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A mandzsu nyelv régi mongol elemei [MTA I.O.K. XVII/1961/, 31-46.]
334 elképzelhetőnek tartom a y> k- szókezdőket. Ugyanezt kell mondanom a XIII. század előtti időkből ránk maradt mongol (elsősorban kitaj) szavak szókezdő %-járól1 8 Ha emellett a feltevés mellett döntöttünk, abban nem kis része volt — többek közt — annak is, hogy a mandzsu nyelv mongol jövevényszavai közül egy sor szóban a szókezdő %- (sőt x- is) meglehetősen réginek látszik. E szavak ugyanis egyéb régi időre utaló hangtani sajátságokat is tartalmaznak: ma. yadála 'kantár, gyeplő' <j*yadal (vö. szol. %adal, or.-szol. kadála, yadála, jövevény a mandzsuból; evk. nyj. [Zeja] kadal, evk. nyj. [Barg, Neré] kadamar) ~mong. qafayar, qafiyar ; MTT, Hy, Ls qada'ar, Tk qataar (olv. qada'ar), Oy, Yy qadär, Py qafär ; LN, MA, I qadár ; dah. y adála (Iv.), yanlllä (mandzsu jövevényszó ; P OPPE ) ; mgr. yanar, sjög. kadyr ; mog. qadár (RAMSTEDT), qadar (LIGETI) ; irod. ojr. ^azâr ; ord. jjanfár dzsasz. j;a/ár >' hal. xäzaar ; bur. yazaar ; NU kazar, T, Kh, x aza r< S yağar (C.) ; ma. jçdsı- 'borítani, befedni' ~ mong. qu6i- 'borítani'; MTT Hy qu6i- ; MA quői- ; mgr. yoóíi- ; mog. qu'd- ; kaim. /«W?- ; ord. gytk'i- ; hal. chuii- ; bur. chuia- ; a török alakokra vö. ujg., csag., kür., kar. T qui- 'ua.' (Radl. II, 1007); stb.; ma. x&x a 'tolvaj, rabló' < *^w/ajrai'(vö. dzs. yflayai, Gr. n° 336 ; nanaj yolyá, holhai ; or. x u rX a mgr. kolaká ; a nanaj és a manegir alakok a mandzsuból valók) ~ mong. qulayai ; MTT, Hy qulaqai, MA qvlayai ; 'Ph qulaqái helyesírása qulaqayi) ; mgr. %oryu| ; dah. yüvdaya ; mog. qvlayei ; kaim. yulya, X ul%á ; ord. xjjZa^á ; hal. chulgaj 'lopás ; tolvaj'; bur. chulgaf 'lopás'. E névszó mongol eredetű, s ott származék a quluy-, qulay- 'lopni, rabolni' igéből; ma. jfo/jwi 'meleg' < *y aAayun ~mong. qalayun 'hőség, fullasztó hőség ; égető, meleg, forró'; MTT, Hy, Ls qala'un, Yy qalatou ; 'Ph qala'un ; 1 6 Ebben az értelemben persze legfőbb bizonyítékunk, hogy a ma. orin 'húsz* forrása csakis egy mongol yor in lehetett. Ez a mongol szókezdő y- igen régi időre utal: a legrégibb mongol jövevényszavak korára. E régi kor mongol nyelvi viszonyairól ez idő szerint egyébként sajnos igen rosszul vagyunk tájékozva. Bizonyos XIII. századi tulajdonnevekkel kapcsolatban PELLIOT igen érdekes problémát vet fel: „les choses se passent comme sí Onggirat avait été la forme khitan du nom, et Qonggirat la forme jürőin". .Amit a dzsürcsi nyelvről tudunk, az PELLIOT hipotézisének az ellenkezője mellett szól: a dzsürcsi magánhangzós szókezdőt mutat már a XII. században az eredeti mandzsutungúz szavak és a mongol jövevényszavak szókezdő /-ja helyén. PELLIOT (i. m. 94) még úgy gondolta, hogy a mong. qorin magánhangzós szókezdővel került a mandzsuba és a mandzsu-tunguz nyelvek egy részébe. Erről szó sem lehet. A kételynek árnvéka sem férhet ahhoz, hogy ebben a szóban (és egy sor hasonló más szóban) a szókezdő h( < '/.-) nem másodlagos képződmény az olosában, nanajban és az orokban, mint azt SHIROKOGOROFF és RAMSTEDT, más érveléssel P OPPE vitatják az edün < "yedün 'szél' típusú szavak kapcsán. Itt (és hasonló esetekben) a mandzsu stb. magánhangzós szókezdet a másodlagos. A fő kérdés azonban továbbra is nyitott: melyik az a mongol nyelv, amelyben szókezdő y-t találunk jóval a XIII. század előtt. Más szóval: melyik mongol nyelv t>en hangzott a ma. orin 'húsz' forrása yorin-nakt Vö. P. PELI.IOT, Les formes avec et sans q- (k-) initial en turc et en mongol: T'oung Pao XXXVIII, 73—101, különösen 77, 1. jegyz. A kérdés további tisztázásához, főleg kipcsak területen, vö. T. HALASI KUN, Orta Kıpçakça q-, k- > a meselesi: Türk dili ve tarihi hakkında araştırmalar I (Ankara I960), 45—61. T
