Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A mandzsu nyelv régi mongol elemei [MTA I.O.K. XVII/1961/, 31-46.]
331 ütni'; MTT, Hy nudurqa, Yy, Ls nudurya ; Cy nuduryan ; MA nudurqa, nuduryala- ; mgr. nuDurga ; irod. ojr. nudurya, kaim. nudjryv ; ord. ngogrgğ ; hal. nudarga(n) ; bur. njudarga(n) ; NU úodergo, T. úodorgo, S, Kh nodorgo (C.); ma. xufuku 'fujtató' < xufu- 'fújtatni (fújtatóval)' <.*körgö n~ mong. kögörge, kögerge 'kovács fújtató; fujtató vagy tömlő, amelynek segitségével fujtatnak, hogy meggyújtsák a tüzet'; MTT kü'ürge, gürge (gürege, HAENISCH hibás olvasata, figyelmen kívül hagyandó) 'kovács-fujtató'; IM Jcörgc ; irod. ojr. körge, Icörgö ; kaim. kör^a, körg i ; ojr. nyj. körüa ; ord. k'örgö ; hal. ohóóróg ; bur. chóórgé ; T, Al %6rgö, B x^ rX ö (Podg). Ezzel szemben meglepően nagy azoknak a mongol elemeknek a száma, melyekben az -rq- ( rk ) és -ry- (-rg) változatlanul megőrződött: ma. larki 'kasztanyetta' ~mong. óargü 'egy hangszernek a neve, amely valamelyest hasonlít a kasztanyettára'; Hy, Tk fargi; ord. tS'argi 'egyfajta kasztanyetta'; hal., cargü 'ua.'; ma. urkufi, urkulfi 'mindig ugyanaz a dolog' (az urkufi alak másodlagos, és belső mandzsu fejlődés eredménye) ~ mong. ürgülfi 'mindig egymásután, egyik a másik után, kihagyás nélkül, megszakítás nélkül, szüntelenül' ; MTT ürgülfi ; dah. ürk'ulbt ; irod. ojr. ürgülfi ; kaim. ürg\dh ; ord. ürgülníi ; hal. ürgÜí ; bur. ürgélié ; ma. irge 'herélt kos', irge %oni 'birka' ~mong. irge 'herélt birka'; MTT irge 'birka', Cy, Yy, Ls irge ; mgr. yerge 'herélt kos' ; kaim. irga ; ojr. nyj. trig, irge ; ord. irge ; dzsasz. irek %öni ; hal. irig ; ujg. yuduruq,Kááf. yuóruk; alt., leb., bar., krm. yudruq, tel. 'yudruq (RADL. Ill, 566); szag., sór nuzruq (RADL. III, 707); kojb. numzuruk, karag. haduruk, szoj. (uduruk, knd. munzuruk (CASTKJÉN). Itt is felmerül a kérdés, hogyan viszonylanak a három csoport szavai egymáshoz? A ma. nujcm-t (az ol. Aufa-val együtt) nemcsak u f < rg fejlődés jellemzi, hanem a -d- kiesése is. Valóban, a mandzsuban a három szótagos szavakban a második szótag rövid, hangsúlytalan magánhangzója gyakran kicsik; ilyen es -teklxrn a második szótag dje a harmadik szótag (kettős) mássalhangzója előtt el szokott tűnni. Ilyen eset, például, ma. yől/a 'csizma' < *yudul-ya. Ezt a hangtani jelenséget a többi mandzsu-tungúz nyelvekben nem ismerjük (BENZING, Die tungusischen Sprachen, 98 § 43, nem is említi e kérdést. Egyes nyugati mongol nyelvekben, pl. az ojrát ban, egyes mongol nyelvjárásokban szintén eltűnik a második szótag -d-je, a harmadik szótag -s-e előtt; vö. P OPPE , Introduction, 107—8 és LIGETI: Acta Orient. Hung. IV, 132). Mindenesetre feltűnő, hogy a -d- a jelen esetben nemcsak a mandzsuban, hanem az olcsa, orocs, sót negidal és evenki (nyj.) megfelelőkben is eltűnt. Bárhogyan is álljon a dolog, az kétségtelen, hogy a mongol és mandzsu-tungúz alakok szorosan összetartoznak egymással, akár úgy, hogy a mongol és a mandzsu-tungúz szavak ősi egyezésből erednek, akár úgy, hogy a mongol szó igen régen jövevényként került a mandzsuba, s onnan tovább terjedt a többi mandzsu-tungúz nyelvbe (ez idő szerint magam ezt a feltevést tartom valószínűbbnek). A török alakok mindenképpen csak a mongolokkal függhetnek össze közvetlenül. "A többi mandzsu-tungúz nyelvben e szó megfelelői: nanaj kutgt és kuege-; ol. küefe; orok koddo, kudu; or. kugge; ud. kuge; ngd. kujge, kudge ; evk. kurge; ev. kürge ; vö. SANÍEEV, Manói uro-mongol jskie jazykovye paralleli, 996; BENZING, Die tungusischen Sprachen, 686. Jellegzetes műveltségszó, amely az idézett nyelvekben (a mandzsu és a nanaj kivételével) csak névszói, képzett alakban van meg. Ez az oka, amiért az esetleg szóbajöhető török megfelelők ellenére sem tekinthető az eredeti altaji szókincs emlékének.
