Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A mandzsu nyelv régi mongol elemei [MTA I.O.K. XVII/1961/, 31-46.]
328 Ls hula'an, f ula' an ; Py ulán ; LN hula'an ; IM hulán, MA hula'an, hulân, ulán ; dah. ulär\ (P OPPE), xulá (IVANOVSKIJ), JOTÍG (LIGETI) ; mgr. fulân, srg. xulan, fulyan, x^dav ; mog. ulán (RAMSTEDT), uián, uli (LIGETI) ; kaim. ulán ; ord. Jfián ; hor., dzsasz., tum. ulán ; hal. ulaan ; darh. ulárj ; bur. ulaan. A szó, melyet a Ming-kori dzsürcsiből szintén fulgjan-rtab ismerünk, egy eredeti *pula-yân-ra vezethető vissza ; ugyanezen alak szabályos folytatása a XII—XIV. századi hula'an 'ua.' is. Bér a két szóban a szókezdő viselkedése azonos, mégis, a fulgiyan1 a fon-nál lényegesen régibb kölcsönzésnek kell tartanunk. E feltevés mellett szól a fulgiyan szóban megfigyelhető két kritérium. Az egyik, az eredeti hosszú magánhangzóval szemben mutatkozó diftongus, amely igen réginek látszik; hasonló mongol elemek: ma. genggiyen 'világos, fényes, ragyogó, csillogó'; dzs. gengjen (Ming), olv. gengjen (Kin) 'ua.' (Gr. n° 608) ~mong. gegegen, gegen ; MTT gege'en, gégén, Hy gege'en, gege'e'en ; Ls gege'en, gégén ; 'Ph gégén ; MA gégén ; mgr. ocein ; kaim. gégén ; ord. aegln ; gor. geg% ; khal. gigéi(n) ; darh. gégét] ; bur. gégéé(n) ;* ma. ianggiyan 'fehér'; dzs. Sangjan (Gr. n° 619), iangja (Ny 476)* ~ mong. (ayan, MTT (aga' an, (aqän, Hy, Tk, Cy, Ls (aqän ; 'Ph (aqa'an, (agán ; LN (agán, IM (ayän, (ayan ; MA (ayän, (aqän, (iy&n, I [= Isztanbuli kiadatlan mongol szójegyzék] (ayän ; dah. (iyán (I VANOVSKIJ), (fiyä ; mgr. (figân, srg. (ikan, sancs. chékan ; mog. chaghán (L EECH), (ayön (R AMSTEDT), (ay ân, (ayâ (LIGETI: Acta Orient. Hung. IV, 130);kalm. teayân ; ord. U 'agán; tum. (agán. DB, udzs. [= üdzsümcsin], B [= barin], hor. [= horcsin], (agan. DB eagan, sayn, (ayan, ogn. [ = ognut] sagar/, dzsasz. iagan, agán ; hal. cagaan ; darh. cagät] ; bur. sagaan ; ma. x a mÇly a 'egyfajta űröm-fű' ~mong. qamgay 'fehér színű űrömfajta (fű)'; kaim. xamx vS >' o rd X a mX al( bál- chamchag. Az ä magánhangzó eredeti hosszúsága nem őrződött meg a mai mongol nyelvjárásokban. Vö. mong. qamgauul 'ballagófű, sziksófű (salsola)'; MTT qamqa'uleun, Hy, Tk qamqa'ul s Igen érdekes megfigyelni, hogy a ma. (dzs.) genggiyen szorosan csatlakozik a mong. geçin-hez, ugyanakkor viszont a ge- tő igen réginek látszik a mongolban (ge-gln, ge-yi-. ge-re-l etc.) is, a mandzsu-tungúzban is. A sző eredeti szókezdőjét nem a mongol, hanem a, mandzsu-tungúz őrizte meg. Vö. ma. ge-xun 'I. fényes, világos, kivehető; 2. világosság', ge-li-rje- 'csillogni', ge-l-me-rje- 'csillogni, ragyogni, villogni', ge-re- 'kivilágosodni', genggiyen ; nanaj rjemli 'világosabb', ijççje" 'világos', KurUr rjemdi- 'fényleni'; ol. tjegje* 'fényes', t]j/e- 'világítani'; orok rjegde, negde; ud. tjei; ngd. Tjejil- 'fényleni'; szol."njri 'hajnal'; evk. rifril- 'fényleni', ev.njril- 'ua.'; vő. CINCIUS, Sravniteljnaja fonetika, 985, 969. A szókezdő t]- kimutatható a XII. századi dzsürcsiből is, vö. L. LIGETI, Note préliminaire sur le déchiffrement des „petits caractéres" joutchen: Acta Orient. Hung. IH, 224—5. • A szó általánosan ismert a déli ág többi nyelveiben és nyelvjárásaiban: nanaj iakjean, Kur Ur fak ja* ud. ialigi, szam. ingja; or. iâgja, (jaligi. W. KOTWlcz, i.m. 227 szerint e szavak is jövevények a mongolból. De vö. R AMSTEDT , Einführung I, 63 és P OPPE , Vergleichende Grammatik der altaisehen Sprachen I, 99.
