Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A mandzsu nyelv régi mongol elemei [MTA I.O.K. XVII/1961/, 31-46.]

322 Az itt felmerülő problémák eldöntésében szinte kizárólag a szó-geográfia vallomására kell hagyatkoznunk; pontosabban azt kell mérlegelnünk, mennyire van elterjedve a kérdéses szó a mandzsu-tungúz nyelvekben. Számos esetben megfigyelhető, hogy a szó csak a mandzsuban (és a dzsürcsiben) ismeretes, a többi mandzsu-tungúz nyelvben nem; ilyenkor nagy a valószínűsége annak, hogy jövevényszóval van dolgunk. Persze nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ily módon tett következtetéseink nem kivétel nélküli érvényűek. Ami a régi mongol elemek legfiatalabb rétegét illeti, az altaji összehasonlító nyelvészet szempontjából teljesen közömbös, hogy bizonyos mongol elemek a XVII. században jutottak a mandzsuba, vagy pedig a XVIII. században, esetleg annál később. Nem is ez vezetett bennünket a kronológiai elhatárolásban, hanem a mongol nyelv történetének kutatása, amely nem utolsósorban ösztönzött arra, hogy a kérdést jelen formájában felvessük. A mongol nyelv története szempontjából a XVII. századdal kezdődik az új-mongol korszak, a XVIII. századdal annak bőséges anyaggal dokumentált szakasza indul meg. Ez utóbbinak a kutatása — történeti szempontból — kevésbé tűnik sürgetőnek, mint a megelőző koroké. A XV—XVI. század még a közép-mongol nyelv korszaka, aránylag kevés emlékkel, telve problémákkal. E kor nyelvének a vizsgálata kell hogy feleletet adjon olyan nem jelentéktelen kérdésekre, mint: hogyan, milyen közbülső fokon keresztül jutott a XIII— XIV. századi mongol nyelv a klasszikus nyelv kialakításához ? Mint alakultak ki ebben az átmeneti korban a mai mongol nyelvek és nyelvjárások? Ilyen körülmények között tehát nem lehet közömbös annak a firtatása sem, mint közelíthetjük meg a mongol nyelv eme érdekes korszakát, például a mandzsu nyelv mongol jövevényszavain keresztül? Érdekes az is, hogy az új-mongol korszak első évszázadáról, a XVII.ről erről az oldalról is érdemleges anyagot gyűjtsünk. Ezt a gondolatmenetet követve nem kevésbé érdekes azt kutatni, mint tükröződik a XIII—XIV. század mongol nyelve a jövevényszavakban. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk azoknak az értesítéseknek, amelyeket a mandzsu, pontosabban a dzsürcsi nyelv nyújt a XIII. századot megelőző idők mongol nyelvére, annak nyelvjárásaira vonatkozólag: a mongol nyelv történetének e korszakáról ez idő szerint ezek az egyetlen vallomások. A felmerülő kérdéseket két oldalról próbáljuk megközelíteni, a szókészlet és a történeti fonetika oldaláról; mind a két esetben azzal a céllal, hogy segítségükkel reálisan kitapintható kronológiai következtetésekre jussunk. A rendelkezésre álló anyagot szem előtt tartva, külön-külön vizsgáljuk meg a kérdés szókészleti és fonetikai oldalát. I. A szókészleti elemek kronológiai vallomása egy irányban teljesen kifogástalan: csak korábban kerülhetett a kérdéses mongol szó a mandzsuba, mint amely időből maga a mandzsu nyelvi emlék származik. Ennek a kronológiai megszorításnak különös értéket kell tulajdonítanunk a mandzsu írásbeliség