Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái [NyK LXI/1959/, 161-191.]
302 használta a szolon glusszákkal kísért kitaj szóanyagot. Tőle került a 22 szóból álló jegyzék A. WYLIEIIOZ, attól meg H. H. HowoRTHhoz, aki figyelembe véve Ki .APROTH korábbi rövid szójegyzékét is egyik dolgozatában az ily módon 37 szóra növelt lista megvizsgálása után arra a következtetésre jutott, hogy a kitaj nyelv a tunguz és a mongol keveréke, a kitajok utódai pedig a mai szolonok. Nagyobb nyomaték kedvéért hivatkozott WYLiEra és VASIr.Evre is, akiknek szerinte hasonló a véleményük a kérdésről. A szójegyzék HOWORTHIól \Y ScHOTThoz került, aki annak alapján, különösen figyelembe véve a 2, 4, (5 számnevek vallomását (melyeket a bizottság által szolon változatban rögzített formában ismert), kimondta, hogy a kitaj a dzsürcsi és a mandzsu rokona." A bizottság szolon elmélete tehát hol közvetlen, hol közvetett módon az első menetben győzött, sőt az. elmélet szívósságát bizonyítja, hogy egy vita során nem régiben megint felelevenítették. 1 6 Pedig hát a szolon elmélet igen gyenge lábakon állott. .Jellemzésül most csak néhány furcsaságot említenénk. Ugyanannak a kitaj szónak a kínai átírását többféleképpen állították vissza, az így keletkezett különböző szavakhoz különböző magyarázatokat fűztek. így pl. a kitaj niü-ku 'arany' (Liao-si ('XVI 18a) a Liao-si jü-lciaiban a következőképpen jelenik meg: a) I, II 16 mong. mónggu [mönggü] 'ezüst', b) L II 46 mong. rügen 'egy', c) L 111 106 ismét mónggu [mönggü] 'eziist', és végül d) L VII 3a szolon nunggu 'hat'. Megfordítva, ugyanazzal a szolon szóvá! több, egymással összeegyeztethetetlen kínai átírást is magjaráztak. így s/gwrt-nak olvasták és 'nap'-nak magyarázták: a) lli-vren (L III 13a), 6) Si-nuku (L VII 146), e) Si-kuang (J IV İla). A legkevesebb, amit e megfejtési kísérletekkel kapcsolatban mondani lehet: a jelzett kínai átírásokat többféleképpen lehetséges visszaállítani, de sigun nak soha. Végül a Liao-si jii-kiai több mint 1600 kitaj nevet és közszót magyaráz különböző nyelvekből, de ebből csak 32-őt a szolonból, azt is 22 szóval. Ezek a számok felettébb vékonyan igazolnák a kitaj és szolon nyelv rokonságát, vagy éppen azonosságát még akkor is, ha az egyeztetések történetesen kifogástalanok volnának. Persze ma már régen t úl vagyunk a szolon hipotézisen, s a kitajt kételkedés nélkül a mongol nyelvek közé soroljuk. Ezúttal azonban nem erről szándékozom szólni, bancın arról, hogy a K'ien-lung-féle bizottság szóanyagát — függetlenül az elhibázott kitaj hipotézistől —érdemes közelebbről vizsgálat alá vennünk, vajon csakugyan a szolon nyelv hiteles emlékei-e ezek a glosszák. Annyit különösebb vizsgálódás nélkül is meg lehet állapítani, bogy a magyarázatokban felhasznált mongol, mandzsu (tibeti stb.) szóanyag talóbnn hiteles és megbízható: a gazdag fing-kori többnyelvű lexikográfia ezek összemagyurázatokut, söt vitu sorún körömszakadtáig védte azokat; vö. PELLIOT: T'oung Pao XXVI (1929), 370—7. Persze (»von akadtak olyanok is, akik korán felismerték a szójegyzékek igazi, negatív értékét is. Ezek közül most csak egyre hivatkozhatnék: E. BRETSCHNEIIJER, Mediaeval researches I, 181 — 2. 1 5 PALLAIUVS, Elucidations of Marco Polo's Travels: Journ. of the Xortli China Brunch of the IT. As. Soc. X, 25. II. II. HOWORTH, The northern frontagers of China V. The Khitai or Khitan: JltAS. XII. 123. J. KLAI-HOTH, Asia polyglott»» (Paris 1831), 294—5 és Nouvcuu Journ. As. VI, 23—4. \Y. S CHOTT , Kitai und Karakitui. Ein Beitrag zur Geschichte Ost- und Innerasiens: ABAW. 1879, kny. "5 7. M Cf. O. M. VASILEVIÜ, K »oiipocv o KII.iaHRx II Tvurvcax : CoııvrcKan 3THOi paipiiH 194«, N" 1, 155 -00.
