Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái [NyK LXI/1959/, 161-191.]
300 Pie-Si pa li (111 36, stb.), J IV 86 szerint Bait beli, értelmezése: tör. baii [bai] 'fej', beli [bel] derék, öv'. Helyesen Bei baliq 'öt város', az ujgúrok ismert fővárosa. A gazdag irodalombél vö. C LEAVES : HJAS. XII, 104». Tibetiből magyarázott nevek: K'i-la-si-pa wo-cie-rh (CCII 26), J XX11I 9ű szerint tib. Ci raii ba or fiyal, értelmezése: ci [kl. tib. che 'élet'J 'hosszú élet', raii 'boldogság' [kl. tib. bkra-iis], ba or 'bátor, merész' [?], fiyal [kl. tib. rgyal] 'győzelem'. A név valóban tibeti, helyes olvasata azonban Krasba odzer, leraeba, kl. tib. grage-pa 'dicsőség; hírnév', odzer, kl. tib. 'od-zer 'fény'. Pa-ti-ma ji-rh-kien-pu (XXIX 106), J I 17a szerint tib. Batma yar zangbu; értelmezése: batma 'lótusz', yar 'fel, felfelé', zangbu [kl. tib. bzah-po] 'jó; szép'. E tibeti név helyes alakja Badma irgálbu; badma, kl. tib. pad-ma « szkr. padma) 'lótusz', irgálbu, kl. tib. rgyal-po 'király'. Az irgálbu szabályos Jüan-kori keleti tibeti nyelvjárási alak, vö. LIOKTI: Acta Orient. Hung. V, 320. Po-wan (CLXIX 13a), J XXIII 16 szerint tib. Ba ot, ba 'ember' [kissé önkényes elvonása, ill. értelmezése a tib. pa, ba ún. partikulának], ot [kl. tib. 'od] 'fény'. Helyesen Bo' ol. A név nem tibeti, de mongol, jelentése 'rabszolga, szolga'; vö. HABNISCH , Wörterbuch, 19. Jü-lung t'a-Si (III 8a), Jü-lung ta-ii (V 20a); JI 156 szerint tib. Yungrung raii, jelentése yungrung [kl. tib. g-yuh-druk] 'svastika', raii [kl. tib. bkra-HtJ 'jószerencse'. A név török, helyes alakja Ürüng tai, ili. Ürüng dai, ürüng 'fényes, fehér', tai (dai, mongolos változat is lehet) 'kő'. Vö. HAMBIS, Le ehapitre CVII, 107—8. Hu-tu-pu-ting (XX 20a), Hu-tu-pu-ting (CXCVI 66); J XIV 8a szerint tib. Hor dobdan, hor 'mongol', dobdan [kl. tib. stobe-ldan] erős, erőteljes'. A kínai átírás Qudbudin-nuV olvasandó, a név arab eredetű: Qutb-ad-Din, v. Qutbu-'d-Din. A bemutatott szemelvényekből is látható, hogy a feladat, melynek elvégzésére a bizottság vállalkozott, hallatlanul érdekes, és az összehordott anyag nyers formájában is izgalmas problémákat vet fel. A vállalkozás persze nem sikerült, nem is sikerülhetett, mert eredményes megoldásához az összehasonlító és történeti nyelvtudomány módszerének az alkalmazására lett volna szükség. Ez a módszer akkor pedig nyugaton is első csíráiban éppen hogy jelentkezni kezdett. Igazságtalan dolog volna tehát a helyes módszerek ismeretében a bizottság tagjainak akkori munkáját mai mértékkel mérni, és erőfeszítéseiket lekicsinyelni. Kétségtelen, hogy ezt a munkát továbbra is érdemes számon tartanunk, már csak azért is, mert az a mai onomatológiai kutatásoknak egyik — használhatatlansága ellenére is — tiszteletet érdemlő kínai előfutára. A bizottság tagjai megfelelő módszer nélkül és az elengedhetetlenül szükséges történeti és összehasonlító nyelvi anyag hiányában csak a maguk élő mongol, mandzsu stb. nyelvismeretére támaszkodhattak. Ahol ezeknek az eszközöknek a birtokában nem adódott evidens megoldás, ott persze eleve sikertelenségre voltak kárhoztatva. Ebből következik, hogy a Jüan-kori névanyag magyarázása volt számukra aránylag a legmegközelíthetőbb vállalkozás. Igaz, mandzsu nyelvismereteik alapján elvileg a dzsürcsi nevek interpretálásával szemben sem állottak teljesen idegenül, hiszen jól tudták, hogy a dzsiiresi meg a mandzsu közel áll egymáshoz (a szemükben nyilván
