Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái [NyK LXI/1959/, 161-191.]
299 Mi-l'i-si-lao (C'XXI 2b, Su-pu-tai életrajzában), J XX la szerint MUT kijar-n&k kell olvasni, és a név a mongolból magyarázandó: mur [mür, pontosabban mör] 'nyom, lábnyom', kijár [kijár, irod. mong. kijayar] 'határ'. A helyes olvasat Miáislaw. Gyakorlatilag a sziléziai Miciszláv oppelni hercegről van szó; vö. B RETSCHNEIDEB , Mediaeval researches I, pp. 296—9. Siao-sie (XIV 2a), J I 17a szerint mong. Sisi 'cirok-fajta (kao-liang)'. Ezt az olvasatot ugyan az eredeti kínai átírás nem engedi meg, de a megreformált írásnak éppen az volt a célja, hogy az érthetetlen neveket „érthetőekké" tegye. A nevet különben más fórrásokból is jól ismerjük. HAMBIS, Le chapitre CV1I, 83 (és index) a kínai átírást — úgy látszik, főleg a Raáidu'd-Din és a Muizz nyújtotta kétértelmű *~> y~> hatására — hipotetikusan •ÄösÄ-nek állította vissza. Figyelembe véve a Joan-kori kínai kiejtést, a név helyes olvasata csak Seüse lehet, ezzel egyébként kifogástalanul összeegyeztethető a perzsa átírás is, amely ößtasä-nek olvasandó. Az értelmezést illetőleg HAMBIS, i. h., a lényegre tapintott rá, amikor annak a nézetének adott kifejezést, hogy valószínűleg egy elmongolosodott kínai névvel állunk szemben. Valóban, a Mongolok Titkos Történetében (273. §) megtaláljuk a seüse1 közszóként 'fiú, legény, szolga' értelemben, kínai átírása siao si, egyben ez az értelmezése is; vö. HAENISCH, Wörterbuch, 134. Könnyen meglehet, hogy a szó végső forrása nem is ez, hanem tiao-ci 'kisfiú; fiacskám, kicsikém'. Az idézett személynévnek minden kétséget kizáró módon ez a kínai eredetű közszó a forrása. 1 1 A bizottság egyéb nyelvekből javasolt magyarázatai sem meggyőzőbbek. íme néhány mandzsu „etimológia". Ngai ti-kin (CXXXV 156), J XXI 136 szerint ma. Adaki 'szomszéd'. Helyesen A i tiffin, a név török, vö. a i 'hold', tiffin török méltóságnév. E gyakori török névről 1. SAUVAGET: Journ. As. CCXXXVIII, 40 : 41. Ngan-tun a-Su (I 8a), J X 4a szerint ma. Adun aiéi, adun 'nyáj', aiSi 'haszon'. Helyesen Altun (mongolosan Aldun) aiuq. A név ezúttal is a törökből magyarázandó: altun 'arany', az aiuq lehetséges értelmezésére 1. «PEI.I.TOT— HAMBIS, Histoire des campagnes I, 420. Ja-ngan Sa (XLII 116), Ja-han ia (XLJII 7a); J XVII 4a szerint ma. Yengsi 'lakoma; lakodalom'. Helyesen Yayan iá; jelentése: tör. yayan 'elefánt', perzsa M (ááh) 'uralkodó, fejedelem'. Vö. HAMBIS, Le chapitre CVIII, 102—3; L. LIGETI: Acta Orient. Hung. V, 316. Po Ta-ta (I 13a), J IQ 136 szerint ma. Ba dalda, ba 'hely', dalda 'titok; rejtek'. Mindenekelőtt a po nem idegen, de kinai szó, jelentése 'fehér', a ta-ta pedig a tatar hagyományos átírása. A kifejezés a. m. 'fehér tatár', mint ismeretes. a mongol-kor elején ez az öngütök kínai neve. Vö. PELLIOT—HAMBIS, Histoire des campagnes I, 4. A „mohamedán" (török) magyarázatok közül például említhetjük a következőt. 1 1 Figyelmet érdemel, hogy az ismert kinai—mongol szójegyzékben, a Ji-jü-ben (706) és a Wu-pi-ii-ban (6a) a kinai siao-si-t a mongol nu'un adja vissza. A mongol szó fontosabb adatai ezek: Mongolok Titkos Története nu'un, nu'u 'Knabe' (HAENISCH 119), 1389.-i kinai—mongol szj. nu'un (I 15a, ujgur írással nuyun), Lu-lung sai-lio nu'un (ISHIDA, 1296), Cí-jüan ji-jü nu'u (ISHIDA, n» 71); irod. mong. nuyun, niyun 'fils, enfant, garçon' (Kow. II, 679a); a szó a mai mongol nyelvekben és nyelvjárásokban, úgy látszik, nem igen ismeretes.
