Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái [NyK LXI/1959/, 161-191.]
298 A mongol korban, mint ismeretes, bizonyos török, sőt mongol törzsek között a ne8ztoriánizmus meglehetősen el volt terjedve. Ezek a nesztóriánusok vallásuk szokása szerint gyakran viseltek szir eredetű vagy közvetítésű keresztény neveket. A bizottság ezeket a neveket is leginkább a mongolból magyarázta. K'iü-li-ki-si (VII 106), K'iü-li-ki-si (CLXII 5a), K'o-li-ki-si (XI 66), K'o-li-ki-si (XXXI 9a); J XI I5a szerint a név alakja Kir jittu, jelentése pedig mong. kir 'szenny, folt' és mong. )íisu []isü] 'szín'. A valóságban a kínai átírásokat Kűrgis-nek és Körgis-nek kell olvasni. A név szír közvetítéssel végeredményben összekapcsolható a görög P emçyıo: és a latin Georgivsszal. Vö. PELLIOT, Chrétiena d'Asie Centrale: T'oung Pao XV, 633—4. Hu-rh-ía-hu-si pei-lu (I 6a), J X 26 szerint a név olvasata Xoria %os biliu, jelentése mong. %or6a [írod. mong. quréa] 'éles', yos ÍQ 0 9] pár, páros', biliu [biliü, írod. mong. biiegü, biligü] 'köszörűkő'. Ezzel szemben a nevet helyesen Qurfaqua buiruq-nak kell olvasni. Elemzése sem ütközik különösebb nehézségekbe: első tagja egy szír közvetítésű keresztény név, mely összekapcsolható a görög Kvgiaxog, a latin Cyriacus-szal; a második tagja azonos a már említett török buiruq méltóságnévvel. Ma-rh ha si lie-pan ye-li-k' o-wen (LXXXIX 34a), J XXIV 66 szerint Mergen sirben irul kun a név alakja és mongolból magyarázandó: mergen 'okos, bölcs' sirben a mergen1 értelmezi, irul kun [irtU kün, írod. mong. iregül kümün] 'jövevény'. A kínai átírás eredetije mar hasi reben erke'ün, és korántsem személynév, mint azt a bizottság gondolta, hanem két jól ismert nesztóriánus egyházi cím: a mar hasi (a szír már hasiyd helyi alakja) a nesztóriánus püspökök címe, a reben erke'ün (másként rabban erke'ün) a papoké és szerzeteseké. 1 0 A Jüan-ii jü-kiaiban a Jüan dinasztia nyelvének, a mongolnak az idegen nevek és szavak interpretálásában többé-kevésbé érthető módon igen nagy szerep jutott, és bizony gyakran a legkülönbözőbb nyelvekből került neveket gátlás nélkül ebből a nyelvből eredeztették. Fokozottan ez volt a helyzet, ha olyan nyelvekről volt szó, amelyeket a bizottság tagjai egyáltalában nem ismertek. Néha viszont az idegen nyelvbe került kínai szavak is megtréfálták a bizottságot: az idegen köntösben nem ismerték fel saját szavukat. Ebből a csoportból valók: Ma-éa-rh (CXXI 4a, Su-pu-tai életrajzában), .1 III 25a szerint mong. man)ilya 'rojt, bojt'. A szó helyes olvasata Ma]ar és semmi köze a mong. manfilya-hnz, hanem azonos a magyar nép maga használta nevével. 1 0 P. PELUOT, Chretiens d'Asie Centrale et d'Extréme-Orient: T'oung Pao XV (1914), 637. O. FRANKE , Geschichte des Chinesischen Reiches V, 230—2, 242. A. MOSTA ERT F. W. CLEAVES , Trois documents des Archives secretes vaticanee: HJAS. XV (1952), 439. (Egv Abaydtó 1 kibocsátott menlevélben, amely 1267-ból vagy 1279-ból származik, a mongol szövegben marqasiyas-a alakot olvasunk, azaz a marqasiya- többes dut.-át.) A kínai Ma-rh-ha-si átírást csaknem mindenki, aki e névvel foglalkozott, romlott, csonka alaknak tartotta (valóban, ez könnyen elképzelhető, hiszen elég hozzá, ha tévedésből elhagyták az utolsó kínai írásjegyet). Ha azonban meggondoljuk, hogy u kínni átírás a kérdéses idegen neveknek és szavaknak nem feltétlenül a klasszikus, hanem sokkal inkább a helyi, nyelvjárási alakját tükrözi, ezúttal sem zárkózhatunk el ama feltevés elől, hogy a ha si esetleg helyi alakot képvisel. Ez annál is inkább lehetséges, hiszen minden további érvelés nélkül világos, hogy a vele együtt említett lie-pan (rchen) szintén nem „klasszikus" olvasat.
