Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái [NyK LXI/1959/, 161-191.]
295 A-ta-ci (X 9a), a-t'a-6'i (XX 16a), J VIII 1 b szerint mong. aduci [adüii, irod. mong. aduyuii] 'csikós'. A kínai átírás csak aqdaii és aqtaii 'ua.' alakokat enged meg. A szó értelmezése, melyet különben a Jüan éi glosszája biztosít, ezúttal is kifogástalan. Az aqdaii változat magyarázatát nem okvetlenül a második írásjegy torzításában kell keresnünk; a szó megvan a törökben is aqtaii Oaxtaii) alakban, ennek szabályos „mongolos" átírása is lehet az aqdaii. Sa-rh-t'ao-wen (XXXII 12b), Sa-rh-ta-wen (XLY 16), J XVI 46 szerint mong. surtayun 'tan'. A szónak sem a hangalakja, sem a jelentése nem kielégítő. A kínai átírás alapján sartaicul1 és sardaul-t kell felvennünk, a szó jelentése pedig — mint az különben az egykorú mong. sartayul (sartay, sartayiin) alapján közismert — a mongol korban mohamedán'. Vö. PELLIOT— HAMBIS, Histoire des campagnes, 151, 253; C LEAVES: HJAS. XII, 101 M; E. H AENISCH , Wörterbuch zu Manghol un Niuea Tobca'an, 132 (Sartaqcin , Sartaqtai, Sarta'id, Sarda'ul 'mohamedán'). Ha-la-pan hu-tu (C 56, földrajzi név), J VI 14a szerint mong. Xara bar %(duq, jelentése: xara [qara] 'fekete', bar [bars] 'tigris', yóftiq [qutuy] 'boldogság'. Helyesen Harban quduq 'tíz kút'. Sa-lı k'ie-rh (XXXI 86), J V 9a szerint mong. Soljir [irod. mong. soljigir, solfir] 'egyes, páratlan'. E jól ismert földrajzi név itt Sári kér alakban jelentkezik, a Mongolok Titkos Története Sa'ari ke'er-t, Raéídu-'d-Din pedig Sâri keher-t ad. A Sári, Sa'ari [Sayari] értelmezése vitás, a kér, keher [keger] a. m. 'völgy'. Vö. PELLIOT—HAMBIS, Histoire des campagnes I, 26—7. Hu-ko-í'i (VI 106), J I 16a szerint mong. Xoqti 'vagyon kezelő' [vö. kaim. x°S Einrichtung des Hauswesens, Hausgerät', ord. x°S 'biens, fortune']. Helyesen Hügeii 'csordás'. E névről 1. HAMBIS, Le chapitre CVH, 115—6 és Le chapitre CVni, index. T'a-t'a-rh-t'ai (CLIII 26), J XXII 10a szerint mong. dotor 'belső; bent'. Helyesen Tatartai, jelentése 'tatár nemzetségből való [férfi]'. E névről, melyet több személy is viselt, vö. PELLIOT—HAMBIS, Histoire des campagnes I, 2—3; a Jüan-éi CXIX 156—166 Tatartai-nak szentelt életrajzáról 1. HAMBIS, Le chapitre CVm, 38. K'i-lie-si (I 5a), J XXIV la szerint mong. kerin suruq [kérin sürük, irod. mong. keger-ün sürüg] 'pusztai ménes'. E közszó helyes alakja keres /"< keriye-s, kerege-s]. Az imént megadott jelentés a bizottságtól származik és helytelen A Jüan si idézett helyén olvasható glossza a mong. kérés a. m. 'az a hely, ahol a lovakat kikötik a tiltott távolságon túl [a fejedelmi sátszerint nem tudnám igazolni sem az irod. ojrátból, sem pedig az irod. mongolból; a HAUSTEDT jelzette köte id. adatot nem lelem sem Kow, sem mások szótárában, sem pedig nem szótározott szövegekben. (Végső fokon persze mindez nem jelenti azt, hogy ez a magyarázat lehetetlen.) Ami pedig a kötéléi etinológiájót illeti, itt két — egyaránt lehetséges — megoldással kell számolnunk. Az egyik szerint u mong. kötél-, kötöl- 'mener, eonduire, guider, dinger' igéből indulunk ki, és a kötéléi-t deverbalis nomennek magyarázzuk (a kötelügéi 'ua.' csak az lehet). Ugyanakkor azonban nem zárkózhatunk el az elől a feltevés elöl sem, hogy a kiindulópontot egy kötél nomen-ben keressük. Erre a feltett *kötél, *kötöl-rc szintén felettébb kevés az adatunk, de vö. mindenesetre a már idézett ord. cöfi'tl alakot, valamint a mongolból kölcsönzött következő ma. szót: kutule 'Sklave, Knecht, Magd' ( GABELENTZ 137), 'cTpi.WHHHBJIÍ, c.ıyra (npoKjc ıI3 paüOB), npn BOCHHOM otjKjiHuepe B poat ACHUTHKA, npoBojHHK' ( ZAOHAROV, 2916), '1. dem Herrn folgender Leibeigener: 2. Pferde führender Stallknecht; 3. Bnnncrsklave' (HAVER 605.) A ma. kxitulc mongol kiitiil. ill. kötöl alakra megy vissza.
